2011. március 12., szombat

Off-road járműveink

Íme néhány sztárfotó kis kedvenceinkről.




2011. március 9., szerda

Kedves Barátaink!

 Üdvözletünket küldjük az Útról!

Immár az n-edik újrakezdésen túl, ismét új cégnél debütáltunk az utóbbi pár napban. Sokan erre persze legyintenek, hogy „Roadwalkerék már megint új helyen dolgoznak!” Nos, mi sem örülünk annak, hogy a legutóbbi ígéretes munkahely ilyen csúnya véget ért, de ha az ember alól elveszik a kocsit, elszakítják a váltótársától és megfosztják a neki kijáró kilométerektől, nincs mese, menni kell.

Az új helyünkön a hét közepén aláírtuk a papírokat, és vártunk. A gyomorideg azért még bennünk volt. Ígéretekkel ugye egy év alatt rendesen megtelt a padlás, de mint a fuldokló az utolsó szalmaszálban, bíztunk benne, hogy még a héten Tényleg kapunk fuvart. Nagy kocsit szánnak nekünk, de kértük, ha lehet, addig is adjanak bármilyen autót, csak ne kelljen még egy hetet parlagon hevernünk!

Péntek délben aztán megjött a megváltó telefonhívás. Induljunk lóhalálában felrakodni, majd ki Németországba. Furgont kaptunk, nem is akármilyet! Dobozos furgon két ággyal a két ülés mögött!!!!! Az eddigi tapasztalataink után (platón, illetve lábtérben alvás) el sem hittük, hogy ilyen egyáltalán létezik! A kocsi kiválóan gyorsul, nagyon kellemes vezetni. A rakodás is gördülékenyen ment, mindössze egy raklapnyi árut kellett feltenni és megkötözni. 



Már sötétben léptük át a határt, és szép egyenletes tempóval oda is értünk hajnalra a lerakóra. Leszedtek minket, mi meg elvonultunk aludni. Reggel beszéltünk az irodával, mondták, szólnak dél körül, hogy hozunk-e vissza valamit, vagy jöhetünk haza.

Mivel szépen sütött a nap, addig is elindultunk csámborogni. Fuvarozás közben ritkán adatik meg az ilyesmi, a nagyobb teherautókat, kamionokat nem engedik be a településekre. Így viszont ki tudtuk használni a verőfényes szombat reggelt. Ahogy a városka főterére értünk, belefutottunk a heti piacba. Vagy 4-5 standon árultak zöldséget, húst, tojást, házi tésztát. A helyi polgárok jöttek-mentek, bámészkodtak – és rózsákat osztogattak. Nekem is a kezembe nyomtak egyet, a közelgő nőnap örömére. A következő standon meg forró kávét és friss fánkot osztogattak, hát meg is reggeliztünk ugyanazzal a lendülettel.



A szerencsesorozat azzal folytatódott, hogy jött az sms, hétfői felrakót kaptunk. Normál esetben ez nem jó hír, senki nem szeret kinn ragadni hétvégére – de mi mostanában annyi hétvégét töltöttünk otthon, jól jött egy kis változatosság. Ráadásul furgonnal! Mozgékony, tachográf nélküli járművel!!! El is indultunk úticélunk felé. Valahol félúton túl álltunk meg egy alkalmas Autohofnál (autópálya-menti pihenő-parkoló), hogy ott éjszakázunk. Szerencsére a faluba be lehetett sétálni, így ismét alkalmunk nyílt egy kis turisztikára. Kocsmát kerestünk, ahol este leguríthatunk egy sört, de találtunk mást is! Egy autószalonban gyönyörű állapotú Ford T-modellre lettünk figyelmesek! Nem gondoltuk, hogy szombat késő délután nyitva lesz a szalon, de tévedtünk. Az ajtó tárva-nyitva, hát besétáltunk. Nem találtunk ott egy teremtett lelket sem, de jól körbejártuk a kocsit.



Mit csinál egy kamionos hétvégén? Ha teheti, társaságot keres. A parkolóban egyetlen magyar kamiont találtunk, de a sofőrrel nagyon jól elkomáztunk. Meghívott minket kávézni, teázni a fülkéjébe – ez azért nem túl gyakori – és a kocsmába is velünk jött este. Délutáni felfedezőutunkon élénk csevely, kacarászás szűrődött ki az ajtón – most viszont, mikor beléptünk, egy kb. 70 év átlagkorú társaság fogadott minket, és síri csend lett, amint beléptünk. Mit keresnek itt ezek az idegenek??! De már nem akartunk visszafordulni, inkább megbeszéltük a talán 80 éves kocsmáros nénivel, hogy hoz két sört meg egy teát nekem. Leültünk, folytattuk az elmélyült beszélgetést. Egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy már csak mi ülünk ott, meg a 80 éves néni. Kérdeztük, nem gond-e, hogy még itt vagyunk, mondta, maradjunk nyugodtan, amíg jól esik, ő megvár minket. Mindezt őszinte derűvel. Azért pár perc múlva szedtük a sátorfánkat, és hagytuk őt is nyugovóra térni.

Vasárnap borongós időre ébredtünk. A nap főleg beszélgetéssel és olvasással telt, estére terveztük, hogy átkúszunk a felrakóhoz közel. Út közben kiderült, jobb lett volna már délelőtt indulni. A Fekete-erdő völgyein keresztül vezetett az utunk – nem autópálya! És ott bizony sütött a nap! Bárhol megállhattunk volna kicsit sétálni a tavaszi lankákon, patakparton. Ahogy átgurultunk a falvakon, egyfolytában jelmezesekkel, részfúvósokkal futottunk össze. Kezdett gyanús lenni, hogy valami van! A színes zászlófüzérek sem lehettek kinn véletlenül! Mikor leparkoltuk a kocsit, ismét városka-felfedezőútra indultunk. Pont elcsíptük a farsangi karnevál végét! A nép apraja-nagyja mindenféle téltemető öltözékekben mulatozott a főtéren. Volt ott birka, bohóc, krampuszok, ki tudja milyen tradicionális alakok! Mint kiderült, német nyelvterületen jóval komolyabban veszik a farsangot. A rendezvénysorozatokon kívül a munkahelyre is sokan jelmezben mennek dolgozni. Először furcsán néztünk a reggel 7-kor gyárba igyekvő death metal-stílusban fehérre meszelt arcú ötvenes hölgyre, hogy miért fekete a szája és miért csorog belőle az odafestett vér, de nagy sokára mégis leesett a tantusz!

A felrakón volt egy kis kavarás. Amit el kellett volna hoznunk, nem akarták ideadni, na várjuk meg, míg az irodások intézkednek! Addig-meddig, hogy eltelt a délelőtt, és egészen más feladatokat kaptunk. El is indultunk egy harmadik helyre, de alig pár perc múlva csörög a telefon, hogy álljunk meg, bárhol járunk, nem biztos, hogy ma kész lesz az áru. Ismét pár óra kényszerpihenő következett tehát. Megálltunk egy út menti pihenőnél, na nézzünk körül itt is! Ismét egy olyan dolgot találtunk, amiért önmagában nem kelnénk útra, de ha már itt voltunk, örültünk neki. Rátaláltunk a világ legnagyobb kakukkosórájára! Nem fotóztuk le, mert árnyékban volt, ezt a képet a Wikipediáról szedtem le. A terasz alatt ing az inga, az óra fölötti kis ablakon meg óránként kinéz a kakukk és kakukkol. Pont láttuk is! Benn a shopban meg több száz óra közül válogathat a vastag pénztárcájú turista. A kézzel faragott, hihetetlen részletességgel kidolgozott házat-portát formázó kakukkos órák mellett modern órákat és egyéb rugós szerkezeteket is lehet kapni. Nagy többségüket akkor sem tenném ki a házban, ha ingyen adnák, de legalább jól elnézelődtünk.



Végül még egy éjszakát az úton kellett töltenünk. Nem volt véletlen az a két ágy! Tegnap reggel vettünk fel még két helyen árut, kora délután le is szállítottuk őket. Szép kis kacifántos útra sikeredett ez az első, de örülünk, hogy minden rendben ment, és még az üzemanyag-fogyasztásunkkal is meg voltak elégedve. Képzeljétek, rögtön meg is döntöttük az eddigi rekordot! Mi sem tudjuk, hogy csináltuk, pedig mentünk, ahol tudtunk, és az állófűtés is járt egész hétvégén.

Most ismét várunk a további feladatokra. Egyelőre nincs állandó autónk, de reméljük, a jövőben ez változni fog. Jól esne egy kis kiszámíthatóság!


Utóirat:

Akik irigyelnek minket, hogy milyen romantikusan kalandos életet élünk, hadd ajánljam házi használatra a Kamionos-szimulátort - Zsolt megfogalmazásában:

Végy magadhoz:

 

 - két heti ruházatot, szatyrokban, zsákokban
 - poharat, kanalat, stb

 - pipere cuccokat,
 - alvócuccot, hálózsákot, vagy amiben aludni akarsz,

 - két heti kaját, konzerveket, kenyeret. 

 

 Na ezek után költözz be egy 2 méter magas, 50 cm széles szekrénybe, amelyiknek az alsó része 180 cm hosszú, a felső pedig 160 cm. Az összes fent említett cuccodnak itt el kell férnie +hűtőláda.

 

 Közvetlen a szekrény elé tégy két autóülést, ezek előtt pedig 40 cm-re korlátozd le a további mozgásteret.

 

 Töltsd itt a napjaidat!

 Oszd meg életed párjával is ezt a csöpp területet!

 

 Ha retyóra kell menned, vagy zuhanyozni akarsz, sétálj el a legközelebbi benzinkútra!
(...és fizesd ki a szolgáltatás díját)

 Éjjel is, -10 fokban, vagy esőben, vagy + 38 fokban!

 A keményebbek szimulálhatják az is, amikor épp nincs benzinkút és bokrot keresnek!

 

A még keményebb kihívást vállalók helyezzék szimulátorukat kisebbség által lakott helyek közelébe! Ezzel azt szimulálhatják, hogy rájuk törik-e a fülkét alvás közben, vagy sem az olasz, spanyol, francia, holland banditák, vagy egyéb országokból bevándorolt kalózok.

 

Jó Szórakozást!


2011. március 3., csütörtök

...jönnek a méhecskék is!


Kattints a képre, hogy a részleteket is láthasd.