2014. május 31., szombat

"Egy tökéletes nap"

Kamionos körökben ritkán fordul elő, hogy egy-egy nap végén azzal a gondolattal hajtanánk  a fejünket a párnára, hogy na, ez egy tökéletes nap volt! A mi fogalmaink szerint legalábbis. Főleg, ha vesztegelni kell, mert munkaszüneti nap miatt áll az egész fuvarozás. A köztudatban él egy kép a kamionosról, aki világot lát. Már többször kifejtetem, hogy ez mennyire nem így van, nem akarom ismételni magamat. Elvétve mégis akadnak kivételek. És ez a csütörtöki nap ilyen volt.

Számítottunk rá, hogy kinn maradunk. Nem volt biztos, de nem is lepődtünk meg. Csütörtökön Úr Napja volt, ami nálunk nem, de Németországban például munkaszüneti nap. Ez nem csak kamionstopot jelent, de azt is, hogy csökkentett lelkesedéssel folyik a munka, és aki teheti, hosszú hétvégét csinál magának. Sok megbízatásra tehát szerda délután már ne számítson senki. Meg is kaptuk a péntek reggeli felrakónkat, ahogy sejteni lehetett.

Szerencsénkre nem valami isten háta mögötti benzinkúton, hanem egy kisvárosban ért minket az ünnep. Igyekeztünk tehát azt tenni, amire máskor kevés lehetőség adódik: részt venni a mindennapokban. Reggel korán keltünk, megkávéztunk, és rögtön a piactérre mentünk. Plakátok hirdették, hogy bolhapiac lesz, ezt nem hagyhattuk ki! Nem volt egy híres felhozatal, de néhány jó fogásunk mégis volt. Vettünk például egy 1000 darabos puzzle-t, amit jól le is alkudtunk 3 Euróra.



Eztán a városközpontba érve kis csoportosulással találkoztunk. Épp indult az ünnepi körmenet. Mire észbe kaptunk, az énekek szövegével a kezünkben mi is ott ballagtunk a többiek után. Hát, gondoltuk, adjuk meg a módját, legalább sétáltunk egy jót, megismertük a városka utcáit, portáit virágoskertestül, kőmalacostul, patakpartostul. Lássuk már legalább, hova hordjuk azt a sok alkatrészt! Döbbenten tapasztaltuk, hogy a település méretéhez képest milyen kevesen jöttek el, sőt az útvonal menti házakból sem csatlakoztak a népek, de még a függönyt sem húzták el, hogy legalább egy üdvözlégyet elmormoljanak a többiekkel. Ez van, a legutóbbi futball EB elődöntőn megélt általános érdektelenség után egész hamar túltettük magunkat a jelenségen. Pedig nagyon rendesen mindenkiért imádkoztunk, még a hazájukat elhagyni kényszerülő vendégmunkásokért is! Egy kicsit úgy éreztük, ez ránk is vonatkozik, elvégre mi sem turista minőségben voltunk ott. És akik – velünk ellentétben – folyamatosan úton vannak, és csak nagy ritkán találnak haza a családjukhoz, vagy ami megmaradt belőle, nem sokban különböznek a gyárakban dolgozó románoktól, lengyelektől, magyaroktól.

Visszaballagtunk a kocsihoz, és mivel hét és fél tonnás teherautóra nem vonatkozik a tilalom, úgy döntöttünk, továbbállunk. Belőttük a felrakóhoz legközelebbi benzinkutat, és ráérős tempóban gurultunk át a falvakon. Jól kibámészkodtuk magunkat, hátha valami fesztiválba botlunk út közben! S mit ad isten, pont a benzinkút előtti településen rendeztek aznap veterán találkozót! Nekünk se kellett kétszer mondani, biztonságos helyen leparkoltuk a kamiont, és bevetettük magunkat az oldtimerek közé!

Citroën Hy - platós változatban

 Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! Cuki kisautók, élükön több Gogomobillal és Isettával, és természetesen Fityókkal! 

Létezik a Fityónál kisebb autó!!!


Gogomobil és Isetta. Egyik kisebb, mint a másik.

A hátsó rész a kutyus helye!

BMW Isetta szerelvény

Két egyforma Fityó! A tulajok nem ismerik egymást!

Fiat 1100 - háromszemű!!!

VW bogarak és Opelek garmadája között a prímet a régi Trabik vitték, valamint egy ütött-kopott Barkas-Trabant szerelvény. Egy vidám társaság hozta, akik Volkspolizei tányérsapkában és Panni robogós pólóban parádéztak. Jól elbeszélgettünk velük, mondtuk, hogy a Panni robogó magyar gyártmány volt. Ők meg mondták, hogy a póló nagy kedvenc, már vagy tíz éve megvan nekik, de élőben ilyen motort még nem láttak.





 Egyszer csak begördült egy nagy fekete Cadillac. Ahogy a hátulját megláttam, végigfutott a hátamon a jeges borzongás. Igen, koporsószállító volt! Ráadásul lengyel rendszámmal! Ezt nem hagyhattuk szó nélkül, ki kellett deríteni, mit keres itt! 




Amikor megállt, a volán mögül kipattant egy hetyke őszes úriember. Elmondta, az autót most vette, és még nem volt ideje rendszámot cserélni. Kinyitotta az ajtót, mindenki hátrahőkölt a diófa koporsó láttán. Egy laza mozdulattal elővett egy urnát is, ő minden eshetőségre felkészült! Próbált minket megnyugtatni, hogy mindezt saját felhasználásra szánja, amikor eljön az ideje, de mégis ez volt a találkozó legbizarrabb jelenete.

Simson Duo - a kétszemélyes csoda!


Matt kékre fújt Simson - fiatal és lelkes tulaj hozta.

Németországban nagyon népszerűek a veterán mezőgazdasági járművek is! Ezeket nem csak találkozókra hozzák ki, de napi használatban is dolgoznak velük. Íme az egyik kedvencem:

Robikapa az ivócimbiknek átalakítva!

Mikor a benzinkútra értünk, még mindig elég magasan állt a nap. Egy-két órát olvasgattunk, majd megnéztünk egy filmet. A nap megkoronázásaként a Burger Kingben elvásároltunk egy csomó Sanifair vécéjegyet. A kaja, főleg ár-érték arányban nem volt egy nagy szám, de legalább meleg ételt is ettünk.

Azt még nem is említettem, hogy mi garantálta a végig kellemes hangulatot. Az elmúlt hét kánikulája után szerencsére visszatért Németországba a hűvös, enyhén csapadékos idő. De pont akkor nem esett, amikor nem kellett. Így nem volt szükség se légkondira, se esernyőre! Na, valahogy így néz ki nálunk egy tökéletes szabadnap út közben!


2014. április 23., szerda

Fiat 500 Ünnep - III: Ipoly Hidak Túra szentendrei indulással

"Egy csepp Olaszország" - Ezzel a jelszóval indult április 12-én a III. Ipoly Hidak Túra Szentendréről, a Duna korzóról.

Az utólagos összesítések szerint 61 autó és mintegy 10 motor gyűlt össze április 12-én a Duna korzón, hogy 11 óra után harmadszor is elinduljon az apró színes autókból álló menet az Ipoly mentére! Indulás előtt azért még csaptunk egy kis murit - amíg összevártuk egymást, régi olasz slágerek és finom kávé mellett élveztük a napsütést. Köszöntött minket Szentendre város alpolgármestere, és vendégünk volt Paolo di Giandomenico Tanácsos Úr, az Olasz Nagykövetség képviseletében.


Fotós famíliánk teljes mellszélességgel képviseltette magát. 
A videós mellékág az alábbi kisfilmet állította össze:

A TV Szentendre is beszámolt a délelőtt eseményeirőll - a 9. percnél kezdődik:



Következő állomásunkon, Esztergomban csatlakozott hozzánk még 12 autó, 
majd a kemény mag Kemencére indult. 



Szokás szerint rengeteg fotót készítettünk. 
Ezek itt tekinthetők meg:

Szentendre:

Esztergom és Párkány:

Út közben készült képek Kemencéig:

Kemence:


Köszönjük minden szervező és résztvevő hozzájárulását a találkozóhoz! 
Jó volt ismét találkozni Veletek!

RoadwalkerS



2014. január 19., vasárnap

A 2014-es év ígérete




Az egykori neves másfélkegyelmű humormagazin, a Kretén is rendszeresen felhívta olvasóközönsége figyelmét a tényre, hogy a szivárvány tövében kincs van. Az viszont tényleg legalább másfélkegyelmű, aki el is indul megkeresni... Mert mi a szivárvány? Eső és napfény, kellő arányban, a megfelelő helyen és időben. Ha meg földtől földig ér - még akkor is, ha nem tudom rendesen lefényképezni - akkor főleg érdemes megbecsülni a pillanatot, és hálát adni, hogy jelen lehetek, mert ez bizony igen ritka!

Nos, számunkra így indult a 2014-es év... :)

2013. december 19., csütörtök

Vigasztaló ősz

Szép őszünk volt. A hosszú tél, a havas tavasz, az árvizes nyárelő és a zárójeles nyár után azt kell, hogy mondjam, ez az ősz olyan volt, amilyen a nagy könyvben meg van írva! Igaz, kicsit hirtelen jött, de azt hiszem, sok mindenért kárpótolt. Sokat voltunk úton, és számtalan látványos napfelkeltében, napnyugtában volt részünk. Nappal pedig hosszan gyönyörködhettünk a fény-és színorgiában, amerre jártunk.


Persze itthon is kényeztetett az ősz. A szeptember, igaz, még esős volt, így a hagyományos Marsal' Trophy verseny sok-sok ablaktörléssel csináltuk végig, de ez a jókedvünknek nem ártott! Ezúttal Ajka és a Somló környékét jártuk be, mindenféle izgalmas feladat ürügyén.


Célfotó az ajándék Juhfarkkal. 

A somlói borok után az újborral is megismerkedtünk, mégpedig Ábrahámhegyen, a 6. Murcifesztiválon. Hogy mi a murci? Valahol a must és a bor között található. És hogy mi a fesztivál? Egy nagy, barátságos sokadalom, amikor a felvonulás végigjárja a falu utcáit, és a gazdák minden kapualjban kínálgatják a népet. Mi igazából csak arra jártunk, és megálltunk, hogy megnézzük, mi ez a felfordulás, de öt perc múlva közölte velünk a főszervező, hogy a kisvonat után vonulunk. Kész. Fellebbezésnek helye nincs. Nem bántuk meg! :)

Terülj-terülj asztalkám!

Itt viszik a murcit!

Hangulat a tetőfokán!

Mennyei volt a zsíroskenyér-kínálat!

Az évszak másik fénypontja a Miniautó találkozó volt Pécsett. Nemcsak fantasztikus társaság gyűlt össze szebbnél szebb autókkal, de az időjárás egyenesen elkényeztetett minket! Rengeteg jó fotót készíthettünk, főleg a vasárnap reggeli vonuláson!




Fent említett élményekre jól esett munka közben visszagondolni - elég sok időt töltöttünk külföldön idén ősszel... Nem mondom, hogy unatkoztunk, volt egy-két emlékezetes pillanat. Egyik hétvégén majdnem beálltunk káposztát szüretelni Stuttgart környékén, de aztán lelőttük a projektet, mert elég hideg szél fújt, és épp a nátha kerülgetett minket. Jól is tettük, mert egész vasárnap szakadt az eső, így végig a fülkénkben üldögéltünk. Így arról a hétvégéről ez az egy képünk maradt meg:


Egy másik emlékezetes momentum, malacok alá való betonrácsot szállítottunk egy Bécs környéki mezőgazdasági szakközépiskolába. A végfelhasználókkal is volt szerencsénk találkozni:

Kor, szín és mintázat szerint osztályozták a kis konnektor-orrúakat.

Voltunk ám Párizsban is! Meg is mutatom, milyen izgalmas városnézésen vettünk részt:

6 másodpercig láttuk az Eiffel tornyot.

5 és fél másodpercig látható volt a Montmartre!
Amúgy meg a szokásos autópálya-benzinkút-ipari park élményözönben volt részünk... Egyetlen vigaszunk a kávé. Rájöttünk, hogy egy-egy hosszabb útra magunkkal vihetjük a kis kotyogóst, és így főzhetünk friss, finom kávét! Máris máshogy indul a nap! :)



Az idén már volt tél is! Nem is akármilyen! Úgy hívják, Xavér. A tévében látottak alapján rögtön sejtettem, jót nem jelenthet, ha egy viharnak nevet adnak... Szerencsére minket már csak a köpenye által keltett szél csapott meg, a fő műsorból kimaradtunk, de így sem unatkoztunk.

Itthon kiváló időben indultunk, ám Bécset elhagyva akkora széllökések kapták el az autót, hogy komolyan fontolgattuk a visszafordulást. Már a hét utolsó napjaiban jártunk, és attól tartottunk, ki sem érünk, annyira le kellett lassítani, hogy haladni tudjunk. Szerencsére Linz környékén már csitult a vihar, de azért nem lélegezhettünk fel. Végig 110%-kal kellett koncentrálni.

Aztán Frankfurt után olyan heves hózáporba kerültünk, hogy akkor meg azért bénult meg majdnem a forgalom. Pontosabban meg is bénult, de csak utánunk alakultak ki a dugók. Annyi hó esett le rövid idő alatt, hogy hiába volt csak +1-2 fok, szépen megmaradt az úton, és még csúszott is. A hókotrók sem győzték az iramot, főleg ahol a feltorlódott autóktól nem tudtak közlekedni. A nyergesek bebicskáztak a kanyarokban, nem tudtak feljönni az emelkedőkön.

Az első hó csöndes romantikája Ausztriában.

Tomboló hózápor egy héttel később a német autópályán.

A lámpákról le kellett vakarni a havat.

Most nyugalom van, várjuk a karácsonyt. Tegnap hazafele jövet még rengeteg kamion volt úton Magyarországtól távolodó irányba. Őszintén reméljük, hogy a többségük még hazatalál jövő keddig legkésőbb! Kívánjuk, hogy minél többen tölthessék otthon az ünnepet, a szeretteikkel!




2013. szeptember 28., szombat

A hét a homályba vész...



Van abban valami döbbenetes, amikor reggel 11-kor az ember a kávéját kortyolgatja otthon, és közben eszébe jut, hogy jé, tegnap meg Brémában ébredtem! Aztán felsejlik még néhány foszlány a nap emlékei közül. Átautózni Hamburgon, felrakodni 120 karton gumióvszert, autópálya, őszi napsütés, lovak, rétek, fenyőerdők. Prága éjszaka (ismét csak sör nélkül), a cseh autópály lelket kirázó borzalmai, útfelbontás, elterelés. Tankolás, Go Box feltöltés, Dekujem! A rádióban találtam valami jó kis jazz adást. Hány óra még hazáig? Jézusom, a héten majdnem 5000 km-t vezettünk!!! Jó lenne, ha nem út közben járna le a hetünk… Haza kéne érni! Határon váltunk, bealszom. Már a telephelyen ébredek. Sikerült!!! Még le kell zárni az elszámolást. Mennyi is 8+8? Bocs, kutyák, most nem maradt kolbász. Hú, de hideg van! Kabát, fűtés, irány haza! Megint nincs parkolóhely. Kulcs, lépcső, zuhany, zuhan. Ágy. Szakad. Film. ZZZzzzzzz……

2013. július 23., kedd

Nyugodt pillanatok

Hihetetlen, de ilyen is van!!! Igaz, hogy évente ha egy ilyen alkalom adódik, az már nagy szám, de most kétszer is ránk mosolygott a szerencse! És Nektek is szerencsétek van, mert az utak kellemetlen részéről (hőség, várakozás, forgalmi dugók) keveset fogok írni, tudom, arra úgysem vagytok kíváncsiak. Pedig a történet csak így lenne kerek. Mindegy, tegyünk fel egy rózsaszínebb árnyalatú pápaszemet, és vágjunk bele!


Franciaország szebbik arca

Az utóbbi két hétvégét külhonban töltöttük. Ez mifelénk - mint tudjátok - igen ritka jelenség, és ezt egyáltalán nem bánjuk! De azért előfordul. Az első túra Párizs mellé vitt minket. A szombat-vasárnapot átvezettük, így ezzel nem volt különösebb gond, hétfőn kellett lerakodni. A fincsiség ezután jött: visszfuvarra várni 40 fokban. Ilyenkor nincs mit tenni, tűrni kell. Őrhelyünket el nem hagyhatjuk, mert bármikor jöhet az üzenet, hogy azonnal indulni kell! Annyit tudtunk megtenni a köz javára, hogy egy szupermarketbe beugorva megszerezhettük a Kretén Nyulak című agyzsibbasztó képregény legújabb számát. Továbbra sem tudunk franciául, de ehhez nem is kell.


Estére végre megjött a cím, rögtön kettő is. A térképet böngészve az is kiderült, hogy az egyiket kedden, a másikat csak szerda reggel tudjuk felvenni. Kedd reggel fel is tettük a platóra azt a másfél raklap valamit, és más dolgunk nem maradt, csak átállni a következő címre. Ekkor viszont páratlan lehetőség adódott: ha nem az autópályán megyünk, ami amúgy is drága, ezért kerülendő, körülnézhetünk egy hegytetőn. Villámgyorsan döntöttünk, és indult a szerpentin-mászás.



Ilyen murván kellett kanyarogni.

Megjegyzendő, hogy ez az út nem történhetett volna meg, ha:

  1. nagyobb autóval vagyunk, mit ez a 7,5 tonnás
  2. több áru van rajtunk, mint 1,5 raklap
  3. nincs ennyi időnk
  4. nem erre kellett volna egyébként is menni

Viszont a csillagok együtt álltak, és szép lassan - de azért a bicikliseket még lehagyva - felkúsztunk a hegyre. Ott egy elég szellős parkolóban letettük a teherautót, és sétáltunk egy órácskát. Nagyon jót tett! A hely teli volt nyugdíjasokkal és gyerekekkel, így mi is bírtuk a tempót! :)

Elértük az 1.000 métert, de mentünk még följebb is!

Gyönyörködtünk a virágokban.

Szépen kialakított ösvényeken sétáltunk fel a hegytetőre. 

Jeanne d'Arc lovasszobra.

Idill igazi lovakkal.

Alattunk a mélység.

Giccsparádé: egy virág - egy pillagó.

Siklóernyősök paradicsoma!

Ballon d'Alsace: 1247 méter.

A java viszont még csak ezután jött! A következő képen senkit ne tévesszen meg az út közepére felfestett vonal! Ott épp hogy egy jármű elfér! Igyekeztünk is onnan mihamarabb kikerülni. Egy tavat azért még megnéztünk. Egy több, mint 20 méter mély duzzasztott tó volt ez, csábítóan hűvös vízzel. Igaz, hogy természetesen tilos volt fürdeni benne, de ez senkit nem zavart. Mi is majdnem csobbantunk egyet, de végül úgy döntöttünk, későre jár, és még el kell érnünk az éjszakára kinézett parkolót.

Még egy kis szerpentin!

Fürdeni tilos!

A duzzasztó száraz oldala.


Tombol a német nyár!

No, hát ismét témánál vagyunk! Hogy milyen a nyár a németeknél. Meg hogy egyáltalán van-e? Hát igenis van! Nem is akármilyen! A hétvégén úgy csináltunk, mint aki nyaral! Majdnem... De egészen pihentető volt! :) A múlt hétre már csak olyan fuvart tudtunk kapni, amivel kint kellett maradni egész szombat-vasárnap. Ezt már indulás előtt kábé biztosra lehetett venni, így végeztünk egy kis kutatómunkát még itthon az interneten. Nagyjából tudtuk, melyik régióban leszünk, és utánanéztünk a látnivalóknak és a tömegközlekedési lehetőségeknek. Az időjárás-előrejelzést elnézve - bármennyire is csábított a lehetőség - rögtön kizártuk, hogy a fülkében valami poros parkoló aszfaltján rohadunk két napig 40 fokban. Ugyanis igazi, hamisítatlan nyári időjárást jósoltak még Észak-Németországra is!!!!! Úgy döntöttünk, beáldozunk egy bizonyos összeget, és megtoldjuk a nyaralásunkat még egy hétvégével.


Azért az anyagiakkal csínján kell bánni, mert van, ami olcsó a németeknél, és van, ami nem. És ami nem, az nagyon nem. Ezért igyekeztünk az olcsó dolgokra koncentrálni. Napi 26 Euróért például két ember egész nap vonatozgathat egész Niedersachsen tartományban, sőt még azon kívül is, bizonyos feltételek mellett. ezt meg is céloztuk. A péntek délelőtti lerakodás után először is biztonságba helyeztük a kocsit egy őrzött Autohof-ban. Ezzel marha nagy szerencsénk volt, ugyanis a parkolási díjból, napi 5,50 Euróból 5 Eurót felhasználhattunk! Ez páratlanul jó arány! Egy sima benzinkúton 3 EUR a zuhanyzás, az kettőnknek már 6. Itt csak 2,50-be került, amit megoldottunk a parkolójegyhez kapott bónokból! Tehát az őrzött parkoló ingyen volt! :) 300 méterre épp volt is egy vasútállomás, ahonnan csak két megálló volt Münster. Ez is nagyon nagy szerencse! Csakhogy a Niedersachsen-Ticket, az a bizonyos kedvezményes, erre a vonalra épp nem volt érvényes! Fejenként plusz 3,35 egy irányba jelentősen megdobta volna a költségeinket, így alternatív megoldásokat kerestünk.



Azt terveztük, bestoppolunk Münsterbe, ott megvesszük a régió-jegyet, és felvonatozunk az Északi-tengerig. Épp most olvastam a Nők lapjában egy riportot két stoppoló fiatal viszontagságairól - minket a második autó felvett. Megállapítottam, hogy a Volvo-tulajdonosokra nagy eséllyel lehet számítani, mert ők jól szituált, megállapodott, általában családos emberek, akik saját fiatalságukban maguk is átéltek ezt-azt. Emberünk is elmesélte, hogy ifjú korában ő is sokat stoppolt, így ha tud, most segít. Nagyon hálásak voltunk neki, csak annyi volt a bibi, hogy ő az egyik elővárosig vitt minket, ahonnan a főpályaudvar még messze esett. A busz legalább így is olcsóbb volt, mint a vonat lett volna.

Ilyen automatákból lehet jegyet venni.
Nyugati kényelem-nyugalom. Háttérben jön a kalauz.

A frissen váltott jegyekkel aztán nyakunkba vettük Niedersachsent! Legalább légkondis vonatban vészeltük át a napot! Persze azért akadt látnivaló bőven. Emdenben kellett átszállnunk, volt is erre másfél óránk. A városban kirakodóvásárt és fesztivált találtunk, minden nyüzsgött! Egy gyönyörű Fiat 500 reklámtáblát 10 Euróért otthagytunk, de vettünk vagy két kupac ömlesztett Legót potom pénzért. Arra fogjuk, hogy leendő ivadékunknak gyűjtjük, mert nekünk annak idején nem volt, de azért ma délután nekiestünk, és mindenfélét építettünk a szedett-vedett alkatrészekből. Most is csak azért nem legózunk, mert reggelig fertőtlenítő oldatban áztatjuk az elemeket. Biztos, ami biztos.

Igényesen tálalt portéka.

A belváros.


Visszatérve a pályaudvarra megcéloztuk az ötös vágányt. Benn is állt a vonat, fel is szálltunk. Zsákmányoltunk friss joghurtot, sajtot az otthoni kenyérhez, és már nagyon szerettünk volna ebédelni, de ekkor a vonat szép lassan elindult. Mi történt?! Még lett volna vagy tíz perc! Hova megyünk! Hát persze, hogy az ellenkező irányba, és persze, hogy ez IC, amire nem is érvényes a jegyünk! Még jó, hogy gyakorlott utazók vagyunk! Arra azért nem voltunk felkészülve, hogy ugyanarról a vágányról 10 perc eltéréssel két vonat is indul! Hiába, a német vasút az ilyen...

IC - ahol semmi keresnivalónk nem volt!
Ilyen emeletes piros vonatokra volt érvényes a jegyünk.

Mire visszatértünk Emdenbe, nyilván lekéstük az eredeti vonatunkat, és még másfél órát kellett várni a következőre. Így történhetett, hogy lekéstük magát a tengert is... Amint Norddeich-ba értünk, meglepve tapasztaltuk, hogy a tenger bizony nincs ott. Pedig a vonat egészen a mólóig vitt, ahol a több kilométeres szabadstrand kezdődött. Szombaton még hűvösebb volt, így a fürdőzést amúgy sem terveztük biztos programpontnak, de az, hogy a víz helyén csak iszapot találtunk, eléggé meglepett minket.


Denevér, boszorkány és alagút alakú sárkányok.

A többi nyaralót ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta, vígan cuppogtak a bokáig-térdig érő agyagos sárban. A gyerekek rohangáltak, egyesek bele is fürödtek az iszapba, és mindenki remekül érezte magát! Mi sem kérettük magunkat sokáig. Ha erre van lehetőség, ezt tesszük mi is! Így is óriási élmény volt mezítláb sétálgatni a sós iszapban!

Küzdelem az iszappal.


Távolban a homokfutó-hajók.
Zarándoklat a tenger felkutatására.
Önfeledt iszapfürdőzők.


Vasárnapra egész nap 30 fok fölötti meleget jósoltak. Tehát úgy döntöttünk, megismételjük a szombatot, csak igyekszünk kiküszöbölni a hibákat. először is, rögtön az autópálya mellett kezdtünk stoppolni. Így egy kicsit tovább tartott fuvart fogni, de vagy negyed óra alatt így is sikerrel jártunk. Ismét egy családos ember vett fel minket - igaz, ő Opellal. Viszont a pályaudvarhoz egész közel tett le minket, simán be tudtunk gyalogolni. 

Vasárnapi misére várja a híveket ez a münsteri templom.
Kávé 1 Euróért még belefér a keretbe!

Emdenben ismét szemügyre vettük a vasútállomásnál kiállított gőzmozdonyt, de ezúttal a mellette felállított modell-sínpályán modellvonatok is közlekedtek! A sok elektromos mozdony mellett van nekik egy igazi gőzmozdony is, amit szénnel fűtenek! Nagyon komoly hobbi! Belépődíjat nem kérnek, ők csak ott elmolyolgatnak vasárnaponként, az érdeklődők gyerekeit el is viszik egy-egy körre!

Mini gőzmozdony.

A remízben még sok-sok kincs lapul!

Kellemes vasárnap délelőtti hangulat.


Kis vasút - nagy vasút!

A vonat-mustra után rögtön a víztornyot céloztuk meg. A szombati vonatlekésés után utána tudtunk járni, hogy hol lehet kenut bérelni. Ez a vidék a holland határon fekszik. Hogy ezért-e, vagy sem, de rengeteg csatorna hálózza be a földeket, melyek kiválóan alkalmasak egy kis evezésre! Mindketten jelentősebb Tisza-túrás múlttal rendelkezünk, így hagytuk magunkban feléledni a késztetést, és vízre szálltunk. Mint egy falat kenyér, annyira kellett már valami ilyesmi! A víz kisimítja az idegeket, a mozgás is jól esik. Kacsákat, vízityúkokat, teknőcöket láttunk, és sok kedves nyugodt embert. Semmi száguldozás. Két óra úgy elszállt, mint egy pillanat!

Városnézés a vízről.



Az ott a vasúti híd!

Kicsit sétáltunk még a városban, ahol ismét a fesztiválba botlottunk. Sajnos Németországban vasárnap csak a vendéglők és az újságosok tartanak nyitva, így az olcsó élelmiszerről lemondhattunk. Az itt árult ínycsikladó falatokat viszont nem mertük magunknak megengedni, így javarészt az éhkoppot nyeltük, még a legolcsóbb halas szendvics és sült kolbász felkutatása és elfogyasztás után is. Hiába, egy kis evezés kitűnő étvágyat csinál! Annál jobban esett aztán a vonaton az otthoni kenyér az otthoni májkrémmel! Sőt, az újságosnál hűtött dobozos sört is találtunk egészen emberi áron.




Jobb dolgunk nem lévén, ismét felvonatoztunk a tengerig - pontosabban a helyéig. Az apály az betartja a menetrendet! De az iszaptúrát is szívesen megismételtük, ha már fürdeni nem tudtunk. Látszott, hogy bezárt az összes bolt, a plázákból ide tódult egy csomó ember! Napozgattak, sarazgattak, és sokan sárkányt eregettek. Néhányan egész komolyan űzik ezt a sportot, klub is működik a parton. Elég nagy választékban lehetnek sárkányaik, mert a szombatiakat egy részét lecserélték.


Igen, ez pont az, aminek látszik...


10 éves Mercedes kamion. Miért nincsenek ilyenek az utakon?

Ma is sokan keresték a tengert.




Nem is olyan könnyű egyensúlyozni a csúszós iszapban!
Komolyabb lábmosást igényel az ilyesmi.
Visszafele úton páratlan élményben volt részünk! Az óramű pontossággal üzemeltetett német vasúton is előfordul késés! Ezt nem hittük volna el, ha nem a saját bőrünkön tapasztaljuk meg! Emdenig viszont több mint fél óra késést szedtünk össze műszaki hiba miatt! Az eset valószínűleg megjelent a másnapi sajtóban, az ilyen annyira ritka! Szerencsére így is elértük a csatlakozásunkat. Mind a kettőt. Nem sokon múlott, de így lett. Így az utolsó csorbát is kiköszörültük. Szombaton ugyanis addig szerencsétlenkedtünk Münsterben a jegyvétellel, meg hogy melyik peronra kell menni, hogy végül az orrunk előtt húzott el a vonat, ami visszavitt volna az Autohof-ba a kamionhoz. Így egy kicsit megnéztük Münstert is szombat este, de vasárnap már jobban vonzott minket egy pohár hűvös sör, levezetésképpen.

Jó-jó, tudom, hogy kólás pohár, de legalább üveg!..

Még jó, hogy nem szoktunk kinn hétvégézni, mert akárhogy igyekszünk spórolni, amilyen kíváncsiak vagyunk, a fizetésünkből egy árva peták nem maradna, az biztos!