Ítéletidők

 Kedves Olvasóink!

A múltkori élcelődésem a magyar és a német tavaszok összehasonlításán kissé elhamarkodottan könnyed hangvételűre sikerült. Azt ígértem, elmeséljük, hogyan alakul a nyár külhonban. Nos, arcomra fagyott a mosoly. Már Ti is tudjátok, hogy a Duna, az Elba és társai évszázados vízállás-rekordokat döntögettek az utóbbi hetekben, és a történetnek még nincs vége. Az éve eleji havazások után tudhattam volna, hogy a természet idén nem viccel. Nekünk mégis csak nehezen esett le a tantusz, hogy helyzet van. Pedig ott voltunk mi is a kellős közepében. No de hogyan?..


Első fejezet. Csalóka idill.
Egy kellemes vasárnapi reggelen fuvarba indultunk Németországba Csehország felé. Kivételesen furgonnal mentünk, így azzal voltunk elfoglalva, hogy ha lehet, megállnánk valahol sört venni, mert a cseh sörnek ugye párja nincs! A teherautókat viszont mindenhonnan kitiltják, ahol vásárolni lehetne. Nos, Prágáig viharban haladtunk, hogy az eső szinte függönyt vont elénk, időnként jó, ha 60-nal tudtunk haladni. A szélről már ne is beszéljünk! Aztán Prága előtt kitisztult az idő, és a szélcsend ki is tartott kb. a német határig. Ott megint rákezdte, csak úgy kapaszkodtunk a kormányba! Estére megint elcsendesedett, csak a szél maradt meg valamelyest. Minden esetre nyugodtan aludtunk, hétfőn pedig verőfényes időre ébredtünk. Miután lerakodtunk, egy idilli helyen vártuk a további utasításokat. Mivel ráértünk, készítettünk néhány megtévesztő fotót. Csak nehogy elhiggye bárki, hogy tényleg ilyen a nemzetközi gépkocsivezető élete:

Sütkérezés a jármű tövében.

Rhododendron-özön.

Út közben, még Csehországban egész hosszan autóztunk az Elba mentén. Később Düsseldorfnál láttuk, hogy a Rajna is igen magasan áll! Persze mire kaptuk föl a fejünket? Hogy a város kellős közepén birkanyájat legeltettek! Meg kellett volna állni, és kifaggatni a juhászt, hogy mégis hogy vitték oda az állatállományt, és mi ez az egész elképzelés? Végül, mivel megállni nem volt lehetőség, felállítottuk azt a hipotézist, hogy ezek itt a vízibirkák, amik az árvíz elleni védekezésben a gát tömörítését végzik a patáikkal. 

Békésen legelésző juhok, sárkányt röptető fiatalok,
háttérben  derékig vízben álló fákkal.

Tehát mi kiválóan elszórakoztunk, miközben Észak-Németországban sok helyen már folytak az árvíz miatti kitelepítések, és ezrek küzdöttek a gátak stabilizálásáért. Pedig a rádióban elég sokszor elhangzott a "Hochwasser" kifejezés. Most már azt is tudom, mit jelent, és hogy komolyan kell venni: magas víz - vagyis árvíz...

Második fejezet. Találkozás a Dunával.

Hazafelé kissé sietősre vettük a tempót egy raklap sürgős áruval a fedélzeten. A furgonnal lehet is haladni, nem volt gond. Deggendorf környékén viszont - pár kőhajításnyira az osztrák határtól - dugóba futottunk. Kérdezgettük a kamionosokat, hogy miért állunk? Útfelbontás? Baleset? Nem, mondják. Árvíz. Micsoda??? Hogy ráfolyt az autópályára. Na ne már! Azt meg hogy? 

A kamiont nem a kiskutya vezette.

Nem adjuk mi olyan könnyen magunkat! Hirtelen feltűnt egy lehetőség, lehajtottunk a pályáról, keresünk mi magunknak kerülőutat!!! Ha már egyszer furgonnal vagyunk, nehogy már ne használjuk ki a mozgékonyságunkat! Ám nem jutottunk messze. Minden mellékutat lezártak, és azt is megláttuk, hogy miért.

Az ott a híd alatt a Duna!

...mi meg itt gázolunk benne.

Irány vissza az autópályára!

Csak még ellenőrizzük a vízállást.

Elárasztott útszakasz!

Beindult a kataszrófaturizmus. 

Nem tehettünk mást, visszaálltunk a dugóba. Némi araszolás után be is állt, mint a beton. Épp egy lejárat mellett rekedtünk meg. Láttuk, hogyan rohangálnak a rendőrök meg mindenféle közegek fel-alá. A szervizúton érkeztek a mentőcsónakok is.

Egyszer csak látjuk, hogy mögülünk elkezd fogyatkozni a sor. A rendőrök az összes személyautósnak jeleztek, hogy forduljanak meg, és kitereltek minket a pályáról.

Szembe a forgalommal, legálisan!

Így aztán sikeresen kimenekültünk. Jelentős késéssel, de még épp időben leszállítottuk az alkatrészt! Szerintem az életben nem örültek még így nekünk a gyárban!

Harmadik fejezet: Mit keresünk mi itt???

Ahogy hazaértünk, másnap indulhattunk is a következő körünkre. A sors úgy hozta, hogy ismét furgonnal. Ez azért volt érdekes, mert senki nem tudta pontosan, hol lesznek útlezárások. Deggendorf előtt letereltek minket a pályáról, de a kerülőútvonal nem volt tiszta. Hát nekivágtunk. Ismét verőfényes, szép idő volt. Az egyik mellékúton ezt láttuk:

Igen, az megint a Duna!

 

Csigák sütkéreznek a kilógó leveleken.

Bekeveredtünk Deggendorf városába is. Az úttest elég nedves volt. A kikötőnél szembesültünk azzal, hogyan lehet elmosni a vékony határvonalat a vasúti és a vízi szállítás között.

Közben már sokkal célirányosabban hallgattuk a rádiót. Általában a zenére figyelünk, a híreket meg lehalkítjuk. Most pont fordítva jártunk el. Egyszer csak elkezdenek településneveket sorolni. Elhangzott vagy kilenc-tíz falu neve, ahonnan azonnal távoznia kell a lakosságnak. Kérnek mindenkit, hogy szóljanak a szomszédnak is, főleg, ha az nem beszél németül. Ne már, mi pont ezekben a falvakban kódorgunk!!! Na húzzunk innen gyorsan! Szerencsére rátaláltunk a megfelelő útvonalra, és hamarosan az autópályára is visszatérhettünk. 

Közben az otthoni hírekről keveset hallottunk, de azt tudtuk, a Duna Magyarország felé tart. Mire mi is végeztünk a hetünkkel, a víz is ideért, és hallhattuk, hogy küzdenek az emberek zokszó nélkül, összefogva a gátakon. Közben a németországi helyzet is szépen kikristályosodott számunkra, hogy mi is volt az, amiről nem vettünk tudomást egészen addig, míg közvetlenül nem érintett minket. Hogy most kell-e félni? Szerintem nem. Felkészülni lehet, már amennyire lehetséges. Ha meg helyzet van, higgadtan, de gyorsan cselekedni, vagy nyugton maradni. Az Inn folyón akkor keltünk át, mikor ott már levonult az ár. Nyomában gyökerestől kiforgatott, lenyúzott kérgű fákat hagyott. Mégis mit tehetünk mi egy ilyen erővel szemben? 

Engem az döbbentett meg legjobban, hogy a precíz felkészültségéről híres Németországban több tízezer embert kellett kitelepíteni! Magyarországon, ha jól tudom, mindössze úgy 1.200-at. Az elárasztott területeken kirohadt a termés, ami valahonnan hiányozni fog. Remélem, folyik a szúnyogirtás, mert a most tomboló hőségben ezek a részek mocsarakká váltak. A napokban autóztunk ismét a korábban lezárt autópálya-szakaszon. A bűz jelentős, és a korlátokon, út menti növényzeten látszik, hogy a víz tényleg benn volt! Az úton!!! Teljes pályacserét is rebesgetnek ezen a néhány kilométeren. Akármilyen erős is a német gazdaság, mennyire megy zökkenőmentesen a helyreállítás? A rádióban folyamatosan kérik a lakosságot, hogy aki tud, segítsen a bajba jutott családokon, amivel tud. A páradús levegő és a hőség rendkívül heves zivatarokat, viharokat produkál. És a vízállás még mindig mindenhol magas. 

Na, eddig így alakul a nyár Németországban.