Itt a Tavasz!

...bár még mindig félve írom le, de ez talán már tényleg történik! Két nap után hazajöttünk, és minden csupa levél! A gyümölcsfák is gyorsan virágba borultak. Minden igyekszik behozni a kb. egy hónapos lemaradást. Egyedül attól félünk, hogy a nagy lendülettel rögtön megjön a nyár is - így igyekszünk kiélvezni ezt a pár napot!

Az idő rövidsége ellenére így is rengeteg mindenről kell beszámolnom. Még nem meséltük el, mi volt Chemnitzben, rá egy hétre itthon az Ipoly mentén, és most hétvégén is láttunk valami szépet! Igyekszem tömören fogalmazni :)

Chemnitz

Tehát. Tudjátok, ritkán hétvégézünk kinn, de most kivételesen így esett. Választhattunk, hogy Hamburgban maradunk, és ott nézünk körül, vagy előremegyünk Chemniztbe, Drezda környékére, és ott próbálunk meg bejutni a központba. Az utóbbi mellett döntöttünk. A GPS segítségével rögtön egy olyan benzinkutat céloztunk meg, ahonnan elvileg elérhető egy vasútállomás. Az időjárással nagy szerencsénk volt, mert bár szombat éjjel még esett a hó (!!!), vasárnap ragyogó verőfényre ébredtünk, és ez így is maradt.

A Bahnhof alig fél óra járásra volt tőlünk - igaz, még a benzinkúton dolgozók sem tudtak róla. Amint odaértünk, rögtön jött egy vonat, ami 3 perc alatt bevitt minket a központba. Első dolgunk volt, hogy legalább visszafele útra megvettük a vonatjegyet...

Emeletes vonat.

Aztán sétálgatni kezdtünk, ahogy sokan mások. Mindenkit kicsalt a napsütés. Az összes üzlet persze zárva, Németországban nem divat vasárnap dolgozni. Egyedül a cukrászdák voltak nyitva, de a hétvégi pénzünkből nem akartunk méregdrága fagyikelyhekre áldozni - pedig nagyon csábítóan néztek ki! Inkább csak a szemünket legeltettük. Egyszer csak a következő látvánnyal szembesültünk:

Mi ez? Időutazás??? Nálunk már kimentek az ilyen szobrok a divatból - igaz, azóta visszajöttek, csak Retro-címkével ellátva. Nem tudom, hogy történhetett, én így képzelem: Itt volt ez az óriási bronzszobor, akkora, mint egy ház, és amikor véget ért a DDR, talán túl drága lett volna elszállíttatni - és volt épp fontosabb dolguk is a keletnémeteknek. Aztán addig tologatták a feladatot, míg kuriózum lett a Marx-fej, mögötte a "Világ proletárjai egyesüljetek!" felirat, és akkor már nem hogy ott hagyták, büszkék lettek rá!

A városközpont egyébként tetszett, egyéb szocreál maradványokat szépen ötvöztek modern megoldásokkal, és a még régebbi stílusok is szépen érvényesülnek. Egy kis ízelítő:

A felújított városháza hanyattbiciklistával.

Belváros zárt üzletekkel.

Panelház érdekes festménnyel.

Pingvinkolóniát is találtunk!

Németország teli van ilyen érdekes köztéri szobrokkal - mindenki odamehet hozzájuk, megtapogathatja, megszeretgetheti őket. Nagyon népszerűek! Ezek az állatkák azért vannak itt, mert Chemnitz ugyanazon a hosszúsági fokon fekszik, mint egy nagy pingvinkolónia az Antarktiszon.

A turinform-iroda természetesen zárva volt, így a rátalálásos módszert alkalmaztuk a város felderítésére. Egy térképen felfedeztünk egy tavat a városban. Mikor odaértünk, egy meglepő rejtélyről lebbent fel a fátyol.

Itt gyártják a felhőket!

A színesre festett gyárkémény a város legtávolabbi pontjairól is látható. Nagyon feldobja a látványt!

Még sötétedés előtt visszaértünk a teherautóhoz - azt hiszem, megnéztünk még egy filmet, majd aludtunk egy jót. Nem volt nehéz, ennyi séta után!

Ipoly Hidak Túra

Április 13-án történelmi jelentőségű túrán vettünk részt. Sokat járunk találkozókra, de eddig a Fiat 500 rekord három volt. Annak is nagyon örültünk, de mindig is vágytunk arra, hogy sok-sok Fiattal együtt kanyaroghassunk az utakon. Ez az álmunk vált valóra 13-án! Ráadásul - végszóra - az igazi tavasz is megérkezett!

Kicsit sokat kellett autóznunk az indulás helyszínére. Budapesten az egyik nagyobb áruház parkolójából indult a menet, majd Gödöllőn és Balassagyarmaton csatlakoztak még hozzánk. Az Ipoly mentén felautóztunk egészen a szlovákiai részekre, majd vissza Hollókőre, ahol megebédeltünk. Itt végre ismerkedhettünk, beszélgethettünk is kicsit bővebben egymással. Ezek után épp egy csoportképre maradt idő. Mire mindenkit elrendeztünk, beborult az ég, és iszonyat szél támadt. Mi is azonnal autóba pattantunk, és menekültünk - az egyszerűség kedvéért az autópályán folytatva utunkat. Mire hazaértünk, 480 km-t tettünk meg, ezzel új rekordot felállítva az egy nap alatt megtett táv kategóriában. Meg is köszöntük az autónak, hogy példásan végigcsinálta az egész utat - bár szerintem ő is kiválóan érezte magát márkatársaival, majd bolond lett volna lerobbanni!

Már az is izgalmas volt, ahogy egyik Fityó megérkezett a másik után! Jöttek néhányan a Fiat 850-es klubból is - közülük sok mindenkivel találkoztunk már, de az 500-asokkal addig csak az interneten kommunikáltunk.

Ez a modell 50 éves és távirányítós!!!

Sportos Puch - nem éri be
egy tank benzinnel!

Már kiértünk a városból - tavaszi színkavalkád!

Végre egy igazán jó kép hármónkról - munka közben!
Köszönjük Hajsz Tibornak!

Rendesen meggyűlt a bajunk a kátyúkkal!

Átmenetileg rendeztük sorainkat.

Fenekek Balassagyarmaton.

Egy nyitható tetejű rokon!

...így rólunk is készült portré menet közben!

Szlovákiában sem voltak jobbak az utak!

Primavera!

Öcsike a szívünk csücske lett!

Nos, így festünk mi és a kátyúk. Köszönjük a fiatos kollegának a képet!

Hollókő, ebéd.

Fotókönyveink mint beszélgetésindítók.

Na, vajon ki volt a felhajtásfelelős???

Kaptunk magunkról képet fotózás közben!

Ennyien voltunk, plusz ketten.

Köszönjük a szervezőknek a szervezést, az eljövőknek az eljövést! Jövőre nem hagyjuk ki az Ipoly Hidak Túrát, az biztos!!!

Tavaszi Héricsek

Egy rövid gondolat a végére - félek, ha most nem írok róla, jövő héten már nyár lesz, és akkor már nem lesz aktuális.

Szombaton kikocsiztunk - a változatosság kedvéért - és egy finom kenyérlángos után ellátogattunk egyik kedvenc helyünkre. Csodás látvány fogadott minket! Az egész fennsíkot sárga virágok, tavaszi héricsek borították! Óvatosan befeküdtünk közéjük, üdvözöltük őket. Elbeszélgettünk, örültünk egymásnak. Aztán a Fityó is bekéredzkedett a tövek közé, óvatosan. Így üldögéltünk még egy darabig, élvezve a napsütést. Készült néhány fotó.

Nektek is boldog tavaszt kívánunk!

Előadtunk!

Tegnap este nagyjából harminc fős közönség előtt meséltünk a veszprémi Pannon Egyetemen életvitelünkről, munkánkról. A fő kérdés az volt, vajon igazak-e a romantikus elképzelések, lehet-e világot látni kamionozás által? Nos, másfél-két óra alatt azt hiszem, "sikerrel" jártunk, és meggyőztük a hallgatóságot arról, hogy a kamionozás nem leányálom. Nem hallgattuk el a munka kényelmetlen és veszélyes oldalát. Rávilágítottunk arra, hogy első a munka, és ha időnk, energiánk engedi, csak akkor merülhet fel az, hogy körülnézzünk ott, ahol éppen vagyunk.

Jelenlegi járgányunk.

Először elmeséltük, hogyan kerültünk kapcsolatba a kamionozással. Zsolt hogyan ült fel szinte az utcáról egy szerelvényre, és az első kéthetesnek ígért fuvarjából hogyan lett nyolc hét, és hogyan szállt el minden illúziója. Aztán miért ült vissza mégis a volán mögé. Azt is elmondta, hogyan talált olyan munkahelyeket, ahol ideálisabb körülmények között dolgozhat, majd hogy került le belföldi körökre 2008-ban. Így esett, hogy 40 tonnás szerelvénnyel udvarolhatott Debrecenbe - nekem. Itt én is bekapcsolódtam a mesélésbe, és felidéztem, az első közösen végigfuvarozott nyár után miért döntöttem amellett, hogy Veszprémbe költözöm, és én is jogosítványt csinálok.

Zsolt ezzel a szerelvénnyel járt Dániába.

...ezzel meg Debrecenbe, hozzám.

Szót ejtettünk kálváriánkról, melynek célja az ideális munkahely megtalálása volt, és ami immár több mint két éve sikerrel járt: megtaláltuk azt a céget, ahol komfortos autóval (nagy fülke, ágy, légkondi, álló fűtés, stb.), nagyon baráti időbeosztással, kellő kilométerrel és gyakori itthonléttel dolgozhatunk - együtt! Mivel elsősorban Németországba járunk, a családnak sem kell aggódni a biztonságunkért. Ráadásul mivel mindketten vezetünk, gyorsan megfordulunk egy-egy körrel.

Így néz ki egy átlagos fülke hátsó része.
A második ágy lehajtható.

Út közben rádiózunk. Már kitapasztaltuk,
hol melyik a kedvenc adónk!

Aztán rátértünk a "világot látni" témakörre. Próbáltam felvázolni az arányokat, hogy az út mekkora hányadát töltjük szigorúan vezetéssel, és mennyi lehetőségünk adódik körülnézni a mozgó fülkéből, vagy ott, ahol épp kikötünk - illetve ilyenkor mekkora mélységben ismerkedhetünk meg az adott ország, település kultúrájával, látnivalóival.

 Változatok "út" témakörre:

Egy csöndesebb nap a német autópályák egyikén.

Németország. letértünk az autópályáról. Tükrökre vigyázni!

Olasz kisváros hajnalban.

Franciaország, Verdun környéke.

Tél, Csehország.

Ugyanez autópályán kívül.

Visszaemlékeztünk a legelső közös fuvarunkra, amikor egy furgonnal egész Dél-Spanyolországig leautóztunk. Az még nagyon távol állt a mostani rendezett körülményeinktől - de annál jobban tudjuk most értékelni a jó dolgunkat!

Ezzel a furgonnal Franciaország összes mellékútját bejártuk!

Elmondtuk, hogyan esett meg az a bizonyos "párizsi séta" tavaly januárban, mikor majdnem bejutottunk a belvárosba! Utólag már nagyon szórakoztató :)

Bemutattuk 2011 karácsonyán készített képriportunkat Ivánról a festőről, és Szulejmánról a hazárdjátékosról. A teljes sztori blogunkon olvasható, ide kattintva.

Meséltünk még néhány városról, ahol kint hétvégézések alkalmával körül tudtunk nézni - például Le Mans, Strassbourg, vagy legutóbb Chemnitz. Arányaiban ez nem olyan sok, de mi nem is bánjuk, hogy inkább itthon töltjük a hétvégéinket! Ha már ilyen szép helyen lakunk, érdemes kihasználni a helyi lehetőségeket!

Duna-forrás Donaueschingenben.

Strassbourgban megnéztük az Európa-parlamentet.

Most hétvégén óriási Marx-fejre bukkantunk
Chemnitzben.

Hétvégézés itthon - például veterán-találkozókon!

Lehet, hogy kissé ráhoztuk a frászt a közönségre az európai bűnözés ecsetelésével. Sajnos ez is ezzel az életmóddal jár, csak kevés szó esik róla. Mi, mivel a legbiztonságosabb országokba járunk, mindig körültekintően választunk parkolóhelyet (jól megvilágított, lehetőleg bekamerázott helyen), és amúgy sem töltünk állással túl sok időt, nem vagyunk mindennek annyira kitéve.

Kémlelőnyílás a ponyván. Mennyire csábító a rakomány?

Korábbi kíváncsiskodások nyomai.

A feszültség oldása végett kisorsoltunk néhány finomságot a közönség tagjai között: egy üveg belga-típusú francia sört, egy üveg német nugátkrémet, és egy tábla céges csokit saját csokoládé névjegyünk kíséretében. Levetítettük még a "Hófehér utakon" című videónkat is, melyet az Omega együttes Léna című dalára vágtunk össze még az előző havas szezonban. Itt ismét megtekinthető:



Nagyon köszönjük ezt a lehetőséget Raffai Csillának és a Világjáró klubnak! Barátaink tudják, hogy akár napokig tudnánk egyhuzamban mesélni. Reméljük, a közönség jól érezte magát! A sajtó képviselői is megjelentek, minket most leginkább az izgat, hogy ők mit szűrtek le az egész élménybeszámolóból! Amint lesznek cikkek, képek, sőt videofelvételt is ígértek, megosztjuk a kedves blog-olvasókkal is!

Rock n'Roll!