Van abban valami döbbenetes, amikor reggel 11-kor az ember a
kávéját kortyolgatja otthon, és közben eszébe jut, hogy jé, tegnap meg Brémában
ébredtem! Aztán felsejlik még néhány foszlány a nap emlékei közül. Átautózni
Hamburgon, felrakodni 120 karton gumióvszert, autópálya, őszi napsütés, lovak,
rétek, fenyőerdők. Prága éjszaka (ismét csak sör nélkül), a cseh autópály
lelket kirázó borzalmai, útfelbontás, elterelés. Tankolás, Go Box feltöltés,
Dekujem! A rádióban találtam valami jó kis jazz adást. Hány óra még hazáig?
Jézusom, a héten majdnem 5000 km-t vezettünk!!! Jó lenne, ha nem út közben
járna le a hetünk… Haza kéne érni! Határon váltunk, bealszom. Már a telephelyen
ébredek. Sikerült!!! Még le kell zárni az elszámolást. Mennyi is 8+8? Bocs,
kutyák, most nem maradt kolbász. Hú, de hideg van! Kabát, fűtés, irány haza!
Megint nincs parkolóhely. Kulcs, lépcső, zuhany, zuhan. Ágy. Szakad. Film.
ZZZzzzzzz……
