Sok szeretettel!

5x12 - a nap krónikája

2012.12.12. 12 óra 12 perc. Az 5x12. Sokan készültek erre az időpontra világszerte. Ki a házasságkötését tervezte ekkorra, ki fontos üzletek megkötését. Többen Világvégét rebesgettek, mások leintették őket, hogy az majd 21-én lesz! Mi egy páran a fényképezőgépünket izzítottuk. Meghirdettünk egy akciót, amiben arra kértük a népeket, hogy ebben az időpontban fotózzák le, épp hol vannak, mit csinálnak. Így egy izgalmas, színes mozaik alakult ki.

Pintér Kata fotója

Nos, úgy esett, hogy 12-én éppen dolgoznunk kellett. 00:30-kor léptük át az osztrák határt, és egész nap Ausztriában "autókáztunk". Viszont ami lehetett volna egy átlagos fuvar is - elég eseménydússá sikeredett!

Kezdődött azzal, hogy alig hagytuk el a Bécsi Púpot - ahogy kamionos körökben nevezik azt a bizonyos emelkedőt - iszonyatos hóesés kezdődött. Mire Linz alá értünk, ez akkora hófúvássá fajult, hogy nem hogy az aszfaltot nem láttam, de az út szélét sem! Csak saccoltam, hogy merre kell menni, és közben igyekeztem tartani a masszív 50-60-as tempót. Csak attól rettegtem, hogy nehogy megálljunk, és láncolni kelljen! Nagy szerencsénkre épp előző nap kapott a kocsi vadiúj gumikat!!!

Ezek a gumik igencsak jól jöttek, mikor le kellett térnünk az autópályáról. Ekkor már nem esett a hó, és nagyjából le is takarították az utakat, de ezek az utak egyszer csak igencsak kanyargóssá váltak! Aztán jöttek szembe a táblák, hogy 11-12%-os lejtő meg emelkedő! Nagyon hosszúnak tűnt az a pár kilométer, amit így tettünk meg! Ráadásul olyan falvakon kellett átvágnunk, ahol igencsak felkészültek a karácsonyra! Képeslapokon is alig látni ilyen dekorációt - de persze csak részben tudtunk "meseországgal" foglalkozni, leginkább a vezetésre kellett koncentrálni!

Végül megérkeztünk a céghez. Le is rakodtunk. Vissza is hoznunk kellett árut, csak annyi volt a bibi, hogy az áruátadásnál befagyott a csengő! Ott rohangáltunk, mint pók a falon, hogy hogy juthatnánk be. Közben elkezdett derengeni.

Mégis végeztünk, mentünk tovább. Már egész világos volt. Rengeteg hó hullott az éjjel - szemmel láthatóan vízszintesen, mert a fák törzsét is bevonta tetejétől a talpáig. Csodás tájon autókáztunk keresztül, de ezúttal fotózni is tudtunk. Milyen szerencse, hogy az 5x12 miatt volt nálunk rendes masina!

Aztán ragyogni kezdett az ég alja.

Egyszer csak - döbbenet! Mintha egy lángnyelv tört volna föl a horizont alól! Ilyen napfelkeltét még az életben nem láttam!

A második lerakónkon is végeztünk, hívjuk a céget, mehetünk-e haza? Mondják, ne olyan hevesen, vissza kel mennünk az első céghez, mert el kell hoznunk még egy raklap árut!!! Hát, ez van, elindultunk vissza. Ekkor ért minket a 12 óra 12 perc, út közben. Természetesen az utat, meg egymást fotóztuk :)

Tejszínhabos eper, újra a reggeli helyszínen.

Ekkorra már elég fáradtak voltunk. Az időnk is lejárt, hát megaludtunk Bécs alatt. Hajnalban keltünk, hogy letudjuk az út utolsó szakaszát. Na nem jutottunk messzire!.. Alig 5 perce hasítunk az autópályán, mikor a teherautó úgy elkezd rázkódni, mintha macskakövön gurulnánk! Lehúzódtunk a leállósávra - ami sajnos felhajtósáv is volt egyben - vészvillogó ki, állapotfelmérés. Elfolyt egy csomó gázolaj! Fülkebillentés - mi is lehetne üdítőbb -7-8 fokban! Nem látunk semmit, a motor hátsó fele úszik a dízelben! Na, kit hívjunk fel? Végül eljutottunk a Merci mentőszolgálat diszpécseréhez. Várjunk, megkeresik nekünk a legközelebbi szervizt, és visszahívnak!

Közben megérkezett az osztrák autópályafenntartó, az Asfinag. Kérdezik, mi történt? Mondjuk, megállt a tudomány. Kérdezik, kell-e Abschleppwagen (vontatóautó) mondtuk, már intézkedtünk! Mondják, jobb, ha hamar megérkezik az a mentés, mert ha nem, ők hívnak ki valakit, mert itt nem álldogálhatunk egész nap! Az meg biztos nem lesz olcsó mulatság! Na, mintha jókedvünkből kempingeztünk volna pont ott! Azért nagyon készségesek voltak, kibójáztak minket, és felszórták a kiömlött üzemanyagot. Hamarosan hívott minket a Merci, hogy megvan a szerviz, másfél óra múlva jönnek! Micsoda??? Ez a 24 órás szolgálat? Ja, 24 órában lehet őket hívni :) Hamarabb jött a mentés, egy fiatal szerelősrác személyében. Ő is fülkét billentett, pillanatok alatt megállapította, mi a baj, aztán telefonált, és közölte, még egy röpke óra, és jön az alkatrész! Mit tehettünk mást, visszaültünk a fülkébe melegedni.

Mire megjött a második furgon, már világos volt. Így tudtam pár fotót is készíteni. A szakemberek pikk-pakk beszerelték az új alkatrészt, 5 perc múlva már el is köszöntünk egymástól! Legalább tudtam pár képet készíteni az ébredező Bécsről. Mármint a körgyűrűről :)

Közben meg majd' megevett a kíváncsiság, hogy hogy halad az 5x12-es projekt! Meg hogy milyen dolog, hogy így lelépünk, és nem tudunk reagálni a beküldött képekre?! Ha nem kellett volna visszamennünk azért az 1 raklapért, simán hazaértünk volna még szerdán. Így viszont, főleg a lerobbanással együtt csak csütörtök este értünk először netet.

A kellemes meglepetés viszont nem maradt el! Nagyon tetszenek a fotók, amiket beküldtetek! Volt, aki direkt készült rá, kész installációt fotózott, nem csak úgy esetlegesen bármit, mint mi. Volt, aki hóba írta a dátumot. Sokan munkában, iskolában voltak. Egyesek egész osztályukat, munkahelyüket bevonták a játékba! Az USA-ból és Ausztráliából is érkeztek képek! Sok kedvencem közül most a keresztanyámét emelem ki. Füzesgyarmaton az egyik boltban az ott dolgozók és az épp ott vásárlók szeretetkört alkottak, és egy percig egymás kezét fogva tettek valamit a szebb jövőért! Már ezért a hírért megérte meghirdetni ezt a fotós kampányt! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velünk életének ezt az egy percét!

http://hajnalvaro.blogspot.hu/2012/12/hullott-az-aldas.html

Érdemes megnézni az összes beküldött képet a facebookon:
http://www.facebook.com/events/111505932348897/

Fotózzuk le az 5x12-t!!!

Fényképezőgépet, telefont, táblagépet, Polaroidot, lomográfot, lyukkamerát izzíts! 

Kedves Mindenki!

Ebben az évben utoljára lesz olyan, hogy egy időpontot 5 egyforma számmal írhatunk le! (Legalább is egy ideig...) Ez az időpont:
(20)12.12.12.12:12
Vagyis idei év december 12., dél után 12 perccel!
Játékra hívunk tehát minden fotós kedvű netezőt!

A játékszabályok:
- Készíts egy fotót (20)12. 12.12-én 12 óra 12 perckor.
- Ha nem magyar időzónában vagy, akkor is a magyar idő a mérvadó!
- Töltsd föl a képet ide, vagy küldd az 5x12.foto@gmail.com címre.
- Írj egy pár szót arról, hol készült a kép, és mi látható rajta.
- Ne tölts fel sértő, ízléstelen, jogsértő képeket, és olyan képet, amelyen olyanok szerepelnek, akik a megjelenéshez nem járultak hozzá!
- Nem baj, ha igényes a fotó, sőt! De most az a legfontosabb, hogy minél változatosabb helyszínekről kapjunk tudósítást ugyanarról a percről! 
- Oszd meg ezt a felhívást minél szélesebb körben, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson!

Tipp:
Állítsd be a telefonod riasztóját az ominózus időpontra, könnyebben el lehet feledkezni róla, mint gondolnád! Arról is gondoskodj, hogy mikor csörög az óra, legyen mivel fényképezned!!!

Előre is köszönjük a részvételt, és kíváncsian várjuk a képeket!!!
Kádár Zsuzsi és Törőcsik Zsolt,
RoadwalkerS

--------

Dear All!

This year will be the last one when a certain moment can be described with five identical numbers! (at least for a while...) This is:
12:12, 12.12.(20)12.
In other words, 12 minutes past noon, on the 12th of December, this year!
Let's Make a Game of it!

Rules:
- Take a photo at 12 past 12, 12.12.(20)12.
- If you are not in a Hungarian time zone, change the time accordingly: (GMT plus 1 hour, winter time)
- Upload your picture here, or send it to 5x12.foto@gmail.com.
- Comment your photo with a few words. Say where it was taken and what we can see.
- Do not upload pictures that are rude, distasteful, or that violate any law. Make sure people in your photo give their consent to being published here!
- No problem if your aim is to take a good photo! But the main point is to portrait the same moment around the world, so don't be shy with a very simple shot! It will be part of a wonderful mosaic!
- Share this with your friends, so they can share it too, and we'll have lots of pictures!

Hint:
It's a good idea to set your alarm! You can forget about the moment more easily than you think! Also, make sure you have something to take the photo with when your alarm goes off!

Thank you for your participation!
Zsuzsi Kádár and Zsolt Törőcsik,
RoadwalkerS

Sündisznó a falon

Most egy kissé nosztalgikusabb hangvételű sorok következnek. Zsolt megint le fog szúrni, hogy ne fessek már ennyire rózsaszín képet az egészről – de gondolom, a negatívumok taglalása úgysem érdekelné a Nagyérdeműt! Én bevállalom, most kissé szelektálom a valóságot, de nem ferdítem!!! 

Kezdünk egy kis visszatekintéssel:

Mikor kamionozásra adtam a fejem, egy kedves barátnőm megajándékozott egy térképpel. "Tegyétek ki a falra - mondta - és minden országot meg tudtok rajta jelölni, ahol jártok." Így is tettünk, és a hatás nem maradt el! A térkép azóta egy jobb képességű sündisznóra hasonlít! Pedig csak oda szúrtunk, ahova együtt jutottunk el.

Az első bökést Spanyolország kapta. Akkor még furgonoztunk. Sosem felejtem el, annyi élményt adott az az út! Nehézség is akadt bőven, de akkor az nem volt fontos. Olaszországban nem mehettünk az autópályán. Majd` megzavarodtunk, míg átcaplattunk Nizzán, és Monacóban olyan utcákon kaptattunk fel a hegyre, ahol még személyautók is alig fértek el. Viszont megálltunk a tengerparton 10 percre lábat mosni. 

Ránk virradt az első reggel az olasz Riviérán - egy benzinkúton.

Nizza belvárosában.

Egész Cadizig lementünk, ami már majdnem Afrika! Az egyik álmos hajnalon itt találtunk rá a világ legfinomabb kávéjára egy útszéli vendéglőben. Tán azóta is megvan a GPS koordináta, hogy odataláljunk legközelebb. Születésnapomra is kávét kaptam - de nem akárhol! Addig kérdezősködtünk, míg a többi sofőr ajánlott egy parkolót egy homokos strand mellett, ahol otthagyhattuk a kocsit egy órácskára.

Dél-Spanyolországban egyes táblákon már arab feliratokat is használnak!

Aztán a többi utunk már nem volt ennyire kellemes. A bosszúságok nem szűntek, az ígéretek nem teljesültek, kénytelen-kelletlen továbbálltunk. Mire a mostani munkahelyünkön kikötöttünk, túl voltunk néhány vargabetűn, a térképen pedig felszaporodtak a rajzszögek:

Madrid, ahova pótos nagy kamionnal jártunk, és a targoncás gyereknek egy egész napot vett igénybe a le- és felrakodás. El is neveztük Mañana-nak, ami spanyolul annyit tesz, `holnap`. Egyszer majdnem kapott tőlünk egy csokit ajándékba, mert úgy tűnt, jelentősen felpörgött. Vagyis már majdnem fele olyan gyorsan dolgozott, mint egy normál targoncás! A vége előtt három raklappal viszont közölte, hogy neki lejárt a műszakja, majd a váltás megcsinálja! Na, ekkor elszakadt a cérna, békés természetem ide-vagy oda, összes spanyoltudásomat latba vetve olyan üvöltözést rendeztem, hogy Mañana mint a kisangyal szórta fel a maradék árut a platóra! A Boci csokit viszont mi ettük meg. A srác soha nem tudta meg, mitől esett el.

A spanyol utak kelléke: a fizető parkolókban bőséges adag kaját kaptunk. Ez csak a saláta!

Lelkes vendéglátósok megpróbálták magyarra is (!!!) lefordítani a menüt!
A kezdeményezés dicséretes, egyben  derűt keltő! Érdemes kinagyítani a képet :)

Bukarest, ahol kb. egy óráig kerestük a céget a belvárosban, panelházak között, a parlamenttől pár száz méterre. Persze egyik járókelő sem hallott róla, így szorgalmasan kóvályogtunk fel-alá, szerencsére csak furgonnal. Végül egy vegyesboltban adtak felvilágosítást. A cég valóban ott volt a paneldzsungel kellős közepén, egy fasor mögött megbújva! Aztán mikor a kollega ment a 40 tonnás szerelvénnyel, nagyon hálás volt a térképekkel-fotókkal ellátott útmutatásunkért! Nem tudom, mit kezdett volna – ráadásul egyedül – ha ugyanezt a kutatómunkát neki kellett volna elvégezni!

Gyönyörű táj - az úttest egy része cölöpökön a víz fölé nyúlik.

Kora reggel Bukarestben.

Hazafele indulva felhajtunk az autópályára.

Budapest is kapott egy rajzszöget – főleg azért, mert oda szerencsére ritkán járunk! Nincs még egy olyan főváros Európában, ahol olyan méltatlan helyzetben lenne egy kamionos, mint Budapesten! A város egy megfejthetetlen tilalom-erdő, a nullás elkerülő meg egy vicc! A mostani munkahelyünkön a belföldes sofőrök viszik ki a Pestre szánt árut, mi általában csak a telephelyig megyünk vele.

Egy alkalom azért emlékezetes volt, mikor egy ipari parkba kellett kiszállítanunk néhány paletta árut. Azzal kezdődött, hogy a megadott cím téves volt, és a többi sofőrtől tudtuk meg, hova is kellene mennünk. Ott aztán belefutottunk egy óriási dugóba, amit súlyosbított, hogy az útfelbontás, ami okozta, érintett egy vasúti átkelőt is. Kb. egy kilométert úgy egy óra alatt tettünk meg. 

A reklámtábla önmagáért beszél...

Elértük az ipari parkot, ott megint várni kellett agy csomót. Aztán elindultunk vissza – a torlódáson keresztül természetesen. Ekkorra már rendesen megéheztünk. Mivel aznap kifejezetten csak Pestre mentünk, nem vittük magunkkal a szokásos kajamennyiséget. Araszolgatás közben viszont egyszer csak felbukkant a megoldás egy hamburgeres bódé képében! Épp én vezettem, és mondtam Zsoltnak, hogy szerintem ha gyorsan kiugrik, és kér két hambit, azt simán összedobják, mígy kb. 300 métert teszek meg a teherautóval! Még talán egy kis extra sajt is belefér! 

Ezt láttam a volán mögül.

Így is lett, mire a hamburgereink elkészültek, alig haladtam, így a dugóban üldögélve békésen megebédeltünk. OK, mondjuk vezetés közben nem volt olyan könnyű dolgom egy óriásszendviccsel, amiből mindenféle csöpög, még 10-es tempónál sem! De az éhség nagy úr! Később gondolkoztunk el rajta, hogy nem is lenne rossz üzleti vállalkozás a dugókban kaját árulni! Ezzel mondjuk nem mi találtuk fel a spanyolviaszt – egyes országokban sokan élnek ilyesmiből. 

Folytatjuk!

Versenyeztünk!

Idén is részt vettünk az Opel Marsal' által szervezett autós tájékozódási versenyen! A szervezők maximálisan kitettek magukért, csakúgy, mint az élelmezésünkről gondoskodó Kecskeevők Egyesület! Jó volt viszontlátni tavaly megismert barátainkat is! Egy rövid képes beszámolóval szeretnénk összefoglalni a nap eseményeit:

Kis csapatunk idén is a Reál-M Kft. színeiben indult. Ezúttal is velünk tartott Bácsi Dorottya!

Reggel a regisztrációs pultnál. Aztán egy finom kávé, és már indultunk is!

Rajt a műhelyből. Igen csinosan ragasztották fel a szervezők a rajtszámot!

Az első állomáson, a rutinpályán. Akkor még azt hittük, könnyű dolgunk lesz egy modern autóval!

Konvojba verődve. A 31 éves Renault 4 után a hasonló korú Moskvich követett minket.

Mint kiderült, a sztárfotók a győztes járműről készültek!!!

Barnagon, az egyik feladat teljesítése után indul tovább a csapat!

Kis szusszanás Nagyvázsonyban, a Kinizsi várnál.

Vöröstó. Fiatal kollegánk vezeti ezt a 31 éves vasat!

Dorka idén is nagy segítségünkre volt!

Pillanatkép Szentantalfán. A Varga család egyeztet, míg a fiúk szája fülig ér az orosz csodában!

Nagy csoportkép Balácán, a római-kori villa bejárata előtt.

Az olasz-francia-orosz együttműködés!

Vajon hol lehet a magtár?

 Ide látszik Veszprémfajsz temploma.

Végül a büszke Varga család, akik nem csak a kör legjobbjai voltak, de az összesített versenyben is elhozták a vándorkupát! Szívből gratulálunk nekik!