Időnként mi is sokkot kapunk magunktól. A minap is arra eszméltünk, hogy négy nap alatt hat országon vágtattunk keresztül. Az ilyesmire persze általában megkapjuk, hogy "De jó nektek!". Mikor mi erre elkezdünk pofákat vágni, értetlen tekintet a válasz: "De legalább világot láttok!"
Nos, lássuk, mi mindent látunk útjaink során egy-egy országból. Én nem mondom, hogy semmit, de tapasztalatszerzésre elég korlátozottak a lehetőségek. Olyan, mintha szívószállal kellene levest enni. Az íze valahogy átjön, de az élmény nem az igazi.
Út közben csak pár ponton érintkezünk a helyi kultúrával, azt is kutyafuttában. Az viszont tény és való, hogy ezek az élmények is sajátos képet festenek egy-egy országról.
Vegyük például az úthálózatot. Németországban tiszta, áttekinthető, jól járható utakat találsz. Mármint jól járhatóak lennének, ha nem közlekednének rajta a németek. A németeknek ugyanis töredéke képes csupán rendeltetésszerűen használni az utakat. Te, mint békés gépkocsivezető, nem szeretnél egyebet, mint haladni. De egyszer csak ott a STAU. Van, hogy baleset miatt zárják le a pályát, de az esetek többségében csak úgy besűrűsödik a forgalom, és megáll a tudomány.
Magyarországon a teherautókat kitiltották a belső sávból – itt mintha a személyautóknak lenne tilos a külső sávot használni. A legfincsibb dugók vasárnap alakulnak ki. Hétköznap a kamionok szépen elhaladnak a külső sávon, nagyjából egyenletes áramlással. Őket előzgetik a személyautók, ki ráérősebben, ki ámokfutó módjára. A kamionstop idején viszont senki nem hajlandó a külső sávon menni, mert "Az milyen ciki má'! Nem vagyok én lomha kamionos!" Így aztán az egysávossá vált autópályán hamarosan senki nem halad sehová, mert már nincs hol megelőzni egymást. A kamionos meg röhög a markába a parkolóban.
Íme egy fotó a német Autobahn-ról 1939-ből – akkor még Stau nélkül...
Hétköznap viszont nincs kedvünk röhögni, mikor versenyt futunk az idővel, és vesztegelnünk kell. Ahhoz meg főleg nem vágunk jó képet, mikor az autók eltömítik a leállósávot is, és a mentő alig bír eljutni a baleset helyszínéig. Az meg tényleg mindennek a teteje, mikor az egyik irányba haladók nézik a balesetet a szembe oldalon, és így okoznak ők is dugót vagy balesetet.
"Már csak pár km van hátra a lehajtóig" és "Én sietek!"- felkiáltással
zárják el a mentő elől a leállósávot egyesek...
No de elég is ennyi, nézzük a franciákat. Ők igazi művészek. Az esztétikum általában megelőzi a praktikumot. Vagy valami más, ami arra ösztönzi az utak tervezőit, hogy végtelenül gubancos ám kevéssé áttekinthető kereszteződéseket alkossanak. Ezért vagyunk rosszul már Párizs említésére is. Személyautóval elkeveredni az egy dolog. Na de teherautóval! Rengeteg a tilalom, a súlykorlátozás, nem lehet akárhol megfordulni.
Művészien dekorált kamion óriási fülkével - ezzel vajon hol lehet elférni???
A franciák arra is külön gondot fordítanak, hogy a körforgalmak minél izgalmasabban nézzenek ki. A körforgalom-kertész vagy a körforgalom-dekorátor külön szakmák lehetnek. Kedvenc kompozícióink közé tartozik az alacsony ólomtartalmú szőlőskert, vagy az óriás vizeskancsó, melyből vígan csobog a víz a mosdótálba. De itt ez a kedves kis házikó is - lehet, hogy valakit azzal is megbíztak, hogy időnként lakjon benne?
Na jó, a körforgalom – amellett, hogy idegesítően lassítja a forgalmat – egy zseniálisan kitalált valami. A franciáknál van belőlük bőven! Úgy teszi biztonságossá a kereszteződéseket, hogy önszabályozó. Nem romlik el, mint egy rendőrlámpa, nem kell karban tartani – maximum kapálgatni időnként – és az sem baj, ha szép. Sőt meg is lehet benne fordulni, ha valamit elnéztél. Vagy lehet benne körbe-körbe autókázni, míg kihámozod, hogy melyik is a neked megfelelő kijárat. Előfordul, hogy valakinek nincs türelme mindehhez, és egyszerűen kiegyenesíti a körforgalmat. Bár ez nem tesz jót az autónak...
Az autónak a cseh autópálya sem tesz jót. Ezek még mindig azok a régi betonlapok, amiket állítólag az NDK-ban is használtak annak idején. A legfrissebb felmérések szerint a németek nagy része már nem is emlékszik az "átkosra", de úgy látszik, a csehek hagyománytisztelő nép, még mindig ugyanazokon a paneleken rázatja szét egész Európát. Azt mondjuk nem értem, hogy miért, de talán ne is feszegessük... Szerencsére ritkán járunk arra.
Belgiumban is ritkán járunk, így csak annyit tudok mesélni, hogy éjjel az összes autópályát kivilágítják. Úgy látszik, itt leginkább a biztonságra áldoznak. Az utak minőségére kevesebbet...
Olaszország izgalmas, mindenki megy, mint a meszes. Aki nem, az menthetetlenül lemarad, mert a többiek megelőzik. Itt az irányítók gyakran kérik a sofőrt, hogy mellőzze az autópálya használatát, mert fizetős, de ha sietős a fuvar, akkor lehet. Ilyenkor csak a fizető-kapuk hátráltatják az embert. Igaz, nincs belőlük annyi, mint Franciaországban, de azért elég bosszantóak tudnak lenni.
Olasz hangulat - itt épp felhajtunk a pályára.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden országban vannak olyan útvonalak, ahol bizony van min legeltetni a szemünket! Az Alpokról már írtam, és hát a Riviéra sem csúnya... Persze megállásra – és főleg ott maradásra nincs lehetőség, de ilyenkor igyekszünk a poharat félig telinek tekinteni, és a látványból töltekezni.
Menet közben az ablakon keresztül mobiltelefonnal nem lehet olyan képet készíteni, ami visszaadná a valódi látványt. De ebbe nehéz beletörődni, így néha kattintgatunk.
Ha nincs semmi különös, a napfelkeltében gyönyörködünk.
Többet lehet látni, ha elhagyjuk az autópályát. Ilyenkor futólag betekinthetünk kisvárosok, falvak mindennapjaiba. Elhaladunk a piac mellett, látjuk, milyenek a házak, az udvarok. Francia-, Olasz- és Spanyolországban néha olyan szűk sikátorokon keresztül vezet az út, hogy a teherautó szélei szinte a házak falát súrolja. És tényleg arra kell menni, még a nyerges szerelvényekkel is! Szóval hiába izgalmasabb, mi félünk a beragadástól.
Alvó falu kora reggel valahol Olaszországban.
A minap egy elterelésnek köszönhetően megtekintettük ennek a német kisvárosnak a főterét.
Ezen a meredek úton is fel kellett kaptatni.
A szerpentineken is szép haladni, csak iszonyat lassú.
Így, ha csak tehetjük, maradunk az unalmas autópályán.
