Csurgókútra kirándultunk

Ida barátnőm már hetek óta pályázott a megfelelő körülményekre. A hó egy ideje leesett, már csak a fagyot várta. A hét elején szólt: szombaton vagy vasárnap jó lesz! Vasárnap lett. Maroknyi csapatunk felkerekedett hát megnézni a jégbe fagyott vízesést.

A méretarány végett: a gömbölyded szikla mögött látható a fenti csoda.

Néhány közeli:

Volt zúzmara is:

...és ilyen fura jég-alakzatok:

Köszönjük, hogy láthattuk!!!

Sündisznó a falon II. rész

Zajlik az élet, új év kezdődött, de közben nem feledkeztem el a megígért élménybeszámolókról. Tudniillik a sündisznóról, ami a falon lakik, és a tüskéi száma egyre csak gyarapszik. De erről a gyarapodásról később…

Ma a nulladik utunkra szeretnék visszatekinteni. Ez azért érdekes, mert vannak olyan helyszínek, cégek, ahol rendszeresen megfordulunk. A legeslegelső közös nemzetközi fuvarunk viszont még az udvarlás időszakára esett, vagyis én csak bámészkodtam – és persze fotóztam! Jó, rendben, a rakodásnál segítettem is, főleg, mivel 40 tonnás tandem szerelvénnyel mentünk, és ott aztán bőven van tennivaló a szét-és összekapcsolással, rakományrögzítéssel! Akkor már jártam a C-s KRESZ tanfolyamra, tanulóútnak sem volt rossz! A lényeg, hogy ugyanoda vittünk árut, ahová később legelső önálló utamon kellett mennem! Így lehet egy helyszín kétszer is első J

Ma már olyan a német autópályákat róni, mint itthon boltba járni, vagy a piacra, rutinszerűen ugyanazokon az útvonalakon. Akkor viszont minden az újdonság erejével hatott, óriási élmény volt!

Naplemente a bécsi elkerülőn.

A szélerőművek akkor is és most is lenyűgöznek!

Nagyon vártam, hogy Ausztriában hegyeket lássak! Persze ez az udvarlós útvonal volt, 

a szebbik, manapság nem erre járunk J

Szintén ismerkedtem a kamionos élet kellékeivel – mint a gázfőzővel, 

ami mind a kávéfőzésnél, mind a konzervmelegítésnél jól jött. 

Ez a kép „Etetem az asszonyt”
címen híresült el.

A szélvédőmosás ekkora méretben férfimunka!

Négy kézben – vagyis váltva vezetve – nincs sok időnk és energiánk csavarogni, városnézni. Csak kártyát cserélünk, és megyünk, ameddig a vezetési időnk és a munkaidőnk engedi! Egy sofőr esetén azonban jóval több a pihenőidő! Ezen a bizonyos úton is volt lehetőségünk kicsit szétnézni, sétálgatni, sörözni. Ah, régi szép idők! J

Már a feledés homályába merült a település neve, ahol felrakóra vártunk. 

A rézlibákkal viszont jól összekomáztam!

Természetesen itt is találtunk Fiat 500-ast!

Hangulatos vacsora a kamion tövében harmonikaszóval, 

de csak míg meg nem jöttek a szúnyogok!

Visszafelé eleredt az eső. Visszatértem a KRESZ tankönyvhöz. Hamarosan megszereztem a jogosítványomat - de csak valamivel később tudtunk elkezdeni együtt dolgozni. 

Az első önálló nemzetközi utamra nem jószántamból került sor. A párom kórházi kivizsgálásra ment a műtétje előtt, de nem maradhattunk emiatt mindketten itthon. Bevállaltam az utat, és még néhányat azokban a hetekben. Nem fotóztam, csak igyekeztem mindenre egyedül odafigyelni, amit máskor együtt csinálunk. Sikerült, mindent kiszállítottam, senki és semmi nem sérült meg, még sikerélményt is adott, nem is keveset! De azért örülök, hogy nem lett ebből rendszer :)

Ígéretesen indul az év!

Kiváló strandidő volt ma Szigligeten! Legalábbis vagy 180-an így gondolták. Mi ugyan 3 sapkában is fáztunk, de voltak, akiket nem rettentett vissza az imbolygó jégmező!

Ők mind a regisztrációra vártak: 

Mi meg Berecz Andrásra. Mesemondással igyekezett lelket verni a fürdőzőkbe.

A képen látható, hogy voltak kamu-strandolók is. Kabátra nem nagy kaland fürdőköpenyt húzni!

De voltak, akik valóban megmártóztak!!!

Pedig ekkora jégdarabok voltak a 0 fok körüli vízben:

Egy kenu próbált utat törni, az élen pedig nem más haladt, mint Szigliget polgármestere!

A csobbanás kezdetét egyébként egy ágyúdörrenés jelezte. 

Csiszár Jenő gyújtotta meg a kanócot, majd ráállt, hogy Fiatunkkal pózoljon. 

Jenőnek nagyon köszönjük a képet!!! Viszont nem ő volt január elseje egyetlen sztárvendége! 

Berecz András, miután mondókáját befejezte, szintén vállalta a modell szerepét - majd beült hozzánk, és egész a veszprémi vasútállomásig megosztotta velünk kedves társaságát! 

Életre szóló élmény volt vele utazni! 

Az év első strandolása tehát igazán emlékezetesre sikeredett! 

BÚÉK 2013!!!