Születésnap

Nagy napot ünnepeltünk néhány hete! A "teherautónk" betöltötte az egymilliomodik kilométert!!! Nem csak mi járunk vele - de legtöbbször mégis mi - így kicsit izgultunk, hogy le ne maradjunk a jeles eseményről.

Franciaországba küldtek minket. Már induláskor tudtuk, ez lesz AZ a fuvar! Csak eleinte nem ezzel voltunk elfoglalva. Ez volt az az ominózus alkalom, mikor belénk fagyott a gázolaj... Annyira lassan haladtunk a jégdugó miatt, hogy félő volt, autót kell váltanunk. Akkor pedig –bár nem ez lett volna a legaggasztóbb következmény – lemaradtunk volna az ünneplésről is.

Rakodás a havas rámpán.

 

Erős hófúvásban indultunk útnak.

 Végül aztán sikerült denaturált szeszt vennünk, ami feloldotta a jégdugót, és békésen haladtunk célunk felé. Franciaországba érve az ítéletidőt hideg, ám napos időjárás váltotta. Jól esett a sütkérezés! Verdun környékén elméláztunk a végeláthatatlan katonatemetők és az egykori csatamezők csöndjén. Néha egy-egy ragadozómadár vagy károgó varjúcsapat röpült át előttünk.

Napfürdőzik az autónk.

Háborús temető Verdunben.

 

Pillanatkép vezetés közben.

 Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a GPS szerint a célig hátralevő távolság és az egymillióhoz hiányzó kilométerek száma igen csak közel áll egymáshoz! No, gondoktuk, majd meglátjuk, mi lesz! Korán reggel vártak minket a lerakón, inkább azon izgultunk, hogy fogjuk a nagy pillanatot lefotózni a sötétben a telefonnal.

Aztán ahogy egyre közelebb értünk, kezdett világossá válni,  hogy az esélyeink igenis komolyak! Hogy bejöhet az egy a millióhoz! A cég előtti métereken már a torkunkban dobogott a szívünk. A szemünk a számlálóra tapadt, és abban a pillanatban, hogy átgördültünk a kapun, igen, átfordult!!! A következő látvány fogadott minket:

A számok bűvöletében a célnál: csupa hetes és nullás!

 

Szülinapos teherautó a rámpán.

   

Nullkilométeres autóval indulhattam!!!

 

A le- és felrakodással hamar megvoltunk. Ilyen nagy vigyorral az arcunkon szerintem még soha nem békáztunk! A raktáros meghívott minket egy finom kávéra. Pezsgő helyett azt kortyolgattuk, miközben ünnepélyesen lapot cseréltünk, és a null kilométeres kamionnal elindultunk hazafelé.

Hófehér utakon

A múlt héten még elég farkasordító hidegek dúltak - ki hinné a mostani tavaszi napsütésben? Tény viszont, hogy néhány napja iszonyatos hóviharban indultunk neki egyik utunknak. A helyzetet tetézte, hogy a -20 fok alatti hőmérsékletnek (és egyéb körülményeknek, de nem szeretnénk senkit sem megbántani, úgyhogy ezt most inkább ne feszegessük) köszönhetően a kocsiba belefagyott a gázolaj. Utunk a határig így elég kalandos lett - minden faluban denaturált szeszt akartunk venni. Ez végül sikerült is! Órák hosszat tartó negyvenes tempó után a kocsi végre életre kelt, és már suhanhattunk is a nemzetközi utakon!

Előtte viszont felvettük ennek a filmnek a legszebb részeit. A legdurvább hófúvásokat a magyar szakaszon tapasztaltuk. Szeretnénk köszönetünket kifejezni a hókotróknak, akik ritkán zavarták meg a filmezést, valamint az Omega együttesnek, akiktől a film zenéjét kölcsönöztük, és akik az egész produkciót ihlették. Ők még nem tudnak róla, hogy a Lénát felhasználtuk, de ha megtudják, reméljük, nekik is tetszik az eredmény!

Íme:

 

  

És itt egy pár fotó, amit legutóbbi utunkon lőttünk. Ha nagyok leszünk, majd mi is így csináljuk, nem telefonnal :)