"Egy tökéletes nap"

Kamionos körökben ritkán fordul elő, hogy egy-egy nap végén azzal a gondolattal hajtanánk  a fejünket a párnára, hogy na, ez egy tökéletes nap volt! A mi fogalmaink szerint legalábbis. Főleg, ha vesztegelni kell, mert munkaszüneti nap miatt áll az egész fuvarozás. A köztudatban él egy kép a kamionosról, aki világot lát. Már többször kifejtetem, hogy ez mennyire nem így van, nem akarom ismételni magamat. Elvétve mégis akadnak kivételek. És ez a csütörtöki nap ilyen volt.

Számítottunk rá, hogy kinn maradunk. Nem volt biztos, de nem is lepődtünk meg. Csütörtökön Úr Napja volt, ami nálunk nem, de Németországban például munkaszüneti nap. Ez nem csak kamionstopot jelent, de azt is, hogy csökkentett lelkesedéssel folyik a munka, és aki teheti, hosszú hétvégét csinál magának. Sok megbízatásra tehát szerda délután már ne számítson senki. Meg is kaptuk a péntek reggeli felrakónkat, ahogy sejteni lehetett.

Szerencsénkre nem valami isten háta mögötti benzinkúton, hanem egy kisvárosban ért minket az ünnep. Igyekeztünk tehát azt tenni, amire máskor kevés lehetőség adódik: részt venni a mindennapokban. Reggel korán keltünk, megkávéztunk, és rögtön a piactérre mentünk. Plakátok hirdették, hogy bolhapiac lesz, ezt nem hagyhattuk ki! Nem volt egy híres felhozatal, de néhány jó fogásunk mégis volt. Vettünk például egy 1000 darabos puzzle-t, amit jól le is alkudtunk 3 Euróra.

Eztán a városközpontba érve kis csoportosulással találkoztunk. Épp indult az ünnepi körmenet. Mire észbe kaptunk, az énekek szövegével a kezünkben mi is ott ballagtunk a többiek után. Hát, gondoltuk, adjuk meg a módját, legalább sétáltunk egy jót, megismertük a városka utcáit, portáit virágoskertestül, kőmalacostul, patakpartostul. Lássuk már legalább, hova hordjuk azt a sok alkatrészt! Döbbenten tapasztaltuk, hogy a település méretéhez képest milyen kevesen jöttek el, sőt az útvonal menti házakból sem csatlakoztak a népek, de még a függönyt sem húzták el, hogy legalább egy üdvözlégyet elmormoljanak a többiekkel. Ez van, a legutóbbi futball EB elődöntőn megélt általános érdektelenség után egész hamar túltettük magunkat a jelenségen. Pedig nagyon rendesen mindenkiért imádkoztunk, még a hazájukat elhagyni kényszerülő vendégmunkásokért is! Egy kicsit úgy éreztük, ez ránk is vonatkozik, elvégre mi sem turista minőségben voltunk ott. És akik – velünk ellentétben – folyamatosan úton vannak, és csak nagy ritkán találnak haza a családjukhoz, vagy ami megmaradt belőle, nem sokban különböznek a gyárakban dolgozó románoktól, lengyelektől, magyaroktól.

Visszaballagtunk a kocsihoz, és mivel hét és fél tonnás teherautóra nem vonatkozik a tilalom, úgy döntöttünk, továbbállunk. Belőttük a felrakóhoz legközelebbi benzinkutat, és ráérős tempóban gurultunk át a falvakon. Jól kibámészkodtuk magunkat, hátha valami fesztiválba botlunk út közben! S mit ad isten, pont a benzinkút előtti településen rendeztek aznap veterán találkozót! Nekünk se kellett kétszer mondani, biztonságos helyen leparkoltuk a kamiont, és bevetettük magunkat az oldtimerek közé!

Citroën Hy - platós változatban

 Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! Cuki kisautók, élükön több Gogomobillal és Isettával, és természetesen Fityókkal! 

Létezik a Fityónál kisebb autó!!!

Gogomobil és Isetta. Egyik kisebb, mint a másik.

A hátsó rész a kutyus helye!

BMW Isetta szerelvény

Két egyforma Fityó! A tulajok nem ismerik egymást!

Fiat 1100 - háromszemű!!!

VW bogarak és Opelek garmadája között a prímet a régi Trabik vitték, valamint egy ütött-kopott Barkas-Trabant szerelvény. Egy vidám társaság hozta, akik Volkspolizei tányérsapkában és Panni robogós pólóban parádéztak. Jól elbeszélgettünk velük, mondtuk, hogy a Panni robogó magyar gyártmány volt. Ők meg mondták, hogy a póló nagy kedvenc, már vagy tíz éve megvan nekik, de élőben ilyen motort még nem láttak.

 Egyszer csak begördült egy nagy fekete Cadillac. Ahogy a hátulját megláttam, végigfutott a hátamon a jeges borzongás. Igen, koporsószállító volt! Ráadásul lengyel rendszámmal! Ezt nem hagyhattuk szó nélkül, ki kellett deríteni, mit keres itt! 

Amikor megállt, a volán mögül kipattant egy hetyke őszes úriember. Elmondta, az autót most vette, és még nem volt ideje rendszámot cserélni. Kinyitotta az ajtót, mindenki hátrahőkölt a diófa koporsó láttán. Egy laza mozdulattal elővett egy urnát is, ő minden eshetőségre felkészült! Próbált minket megnyugtatni, hogy mindezt saját felhasználásra szánja, amikor eljön az ideje, de mégis ez volt a találkozó legbizarrabb jelenete.

Simson Duo - a kétszemélyes csoda!

Matt kékre fújt Simson - fiatal és lelkes tulaj hozta.

Németországban nagyon népszerűek a veterán mezőgazdasági járművek is! Ezeket nem csak találkozókra hozzák ki, de napi használatban is dolgoznak velük. Íme az egyik kedvencem:

Robikapa az ivócimbiknek átalakítva!

Mikor a benzinkútra értünk, még mindig elég magasan állt a nap. Egy-két órát olvasgattunk, majd megnéztünk egy filmet. A nap megkoronázásaként a Burger Kingben elvásároltunk egy csomó Sanifair vécéjegyet. A kaja, főleg ár-érték arányban nem volt egy nagy szám, de legalább meleg ételt is ettünk.

Azt még nem is említettem, hogy mi garantálta a végig kellemes hangulatot. Az elmúlt hét kánikulája után szerencsére visszatért Németországba a hűvös, enyhén csapadékos idő. De pont akkor nem esett, amikor nem kellett. Így nem volt szükség se légkondira, se esernyőre! Na, valahogy így néz ki nálunk egy tökéletes szabadnap út közben!