Itt a tavasz. Óriási táblákban virít a repce. Az áprilisi
esőktől haragos égbolt kövér felhőket hurcol a hátán. Még nem döntötték el,
csöndes zápor lesz a délutáni program, vagy duhaj zivatar. A nap sem akar
kimaradni: süt, ahogy bír, harsogva, hogy ez már ismét az ő ideje, akár
tetszik, akár nem. A hirtelen kizöldült mezőkön nagyot nyújtóznak a
gabonaszemek. Mohón habzsolják a napfényt és az esőt. Buzgón növesztik
gyökereiket, és jóízűen túrnak alá a nedves, puha földbe. Végre! Most már
hamarosan szárba szökkenhetnek!
Mily csodás kis irodalmi szöveg! :) Ami a címet illeti, valóban nem adja vissza a gép azt az elképesztő ragyogást, fantasztikusan intenzív színvilágot, ami mostanában ilyenkor jelen van!
VálaszTörlésMost látom csak, hogy félreérthető a bejegyzés: nem az itt látható fotót fikázom! :))) Én is fotóztam hasonló fényviszonyokban, és tudom, hogy az eredeti látvány ennél is elképesztőbb!
VálaszTörlés