Sündisznó a falon II. rész

Zajlik az élet, új év kezdődött, de közben nem feledkeztem el a megígért élménybeszámolókról. Tudniillik a sündisznóról, ami a falon lakik, és a tüskéi száma egyre csak gyarapszik. De erről a gyarapodásról később…

Ma a nulladik utunkra szeretnék visszatekinteni. Ez azért érdekes, mert vannak olyan helyszínek, cégek, ahol rendszeresen megfordulunk. A legeslegelső közös nemzetközi fuvarunk viszont még az udvarlás időszakára esett, vagyis én csak bámészkodtam – és persze fotóztam! Jó, rendben, a rakodásnál segítettem is, főleg, mivel 40 tonnás tandem szerelvénnyel mentünk, és ott aztán bőven van tennivaló a szét-és összekapcsolással, rakományrögzítéssel! Akkor már jártam a C-s KRESZ tanfolyamra, tanulóútnak sem volt rossz! A lényeg, hogy ugyanoda vittünk árut, ahová később legelső önálló utamon kellett mennem! Így lehet egy helyszín kétszer is első J

Ma már olyan a német autópályákat róni, mint itthon boltba járni, vagy a piacra, rutinszerűen ugyanazokon az útvonalakon. Akkor viszont minden az újdonság erejével hatott, óriási élmény volt!

Naplemente a bécsi elkerülőn.

A szélerőművek akkor is és most is lenyűgöznek!

Nagyon vártam, hogy Ausztriában hegyeket lássak! Persze ez az udvarlós útvonal volt, 

a szebbik, manapság nem erre járunk J

Szintén ismerkedtem a kamionos élet kellékeivel – mint a gázfőzővel, 

ami mind a kávéfőzésnél, mind a konzervmelegítésnél jól jött. 

Ez a kép „Etetem az asszonyt”
címen híresült el.

A szélvédőmosás ekkora méretben férfimunka!

Négy kézben – vagyis váltva vezetve – nincs sok időnk és energiánk csavarogni, városnézni. Csak kártyát cserélünk, és megyünk, ameddig a vezetési időnk és a munkaidőnk engedi! Egy sofőr esetén azonban jóval több a pihenőidő! Ezen a bizonyos úton is volt lehetőségünk kicsit szétnézni, sétálgatni, sörözni. Ah, régi szép idők! J

Már a feledés homályába merült a település neve, ahol felrakóra vártunk. 

A rézlibákkal viszont jól összekomáztam!

Természetesen itt is találtunk Fiat 500-ast!

Hangulatos vacsora a kamion tövében harmonikaszóval, 

de csak míg meg nem jöttek a szúnyogok!

Visszafelé eleredt az eső. Visszatértem a KRESZ tankönyvhöz. Hamarosan megszereztem a jogosítványomat - de csak valamivel később tudtunk elkezdeni együtt dolgozni. 

Az első önálló nemzetközi utamra nem jószántamból került sor. A párom kórházi kivizsgálásra ment a műtétje előtt, de nem maradhattunk emiatt mindketten itthon. Bevállaltam az utat, és még néhányat azokban a hetekben. Nem fotóztam, csak igyekeztem mindenre egyedül odafigyelni, amit máskor együtt csinálunk. Sikerült, mindent kiszállítottam, senki és semmi nem sérült meg, még sikerélményt is adott, nem is keveset! De azért örülök, hogy nem lett ebből rendszer :)