Kedves BLOG-olvasók!
Már nagyon régen nem jelentkeztünk. Ennek a lustaságon kívül számos oka van. Nem magyarázkodás-képpen, de próbálom ezen okokat sorra venni, és egyben az elmúlt lassan két hónap kalandjait is összefoglalni.
Amint ezt írom, épp Augsburg környékén autózunk. A 4. számú felrakónkra kúszunk rá - még fér a platóra. Jó így jelen időben írni végre! :) Beszereztünk egy régi típusú pda-t, amivel lehet út közben Word dokumentumokat írni. Így talán kiküszöböljük az egyes számú blog-akadályozó tényezőt: konkrétan azt, hogy mikor hazaérünk, már nem marad energiánk írni.
Persze most jön az, hogy az embernek arra van ideje-energiája, amire akarja. Mindenkinek szíves elnézését kérem, de ha otthon vagyok, és már kialudtam magam, van jobb dolgom is, mint a monitort bámulni. Főleg hogy kitört a tavasz, sőt azóta a nyár is, és beindult a veterán-szezon! Minden hétvégére legalább 3 rendezvény jutna, nem könnyű szelektálni.
Aztán itt a baráti kör. Meg a bulik. Ezek nem annyira gyakoriak - pont ezért nem szeretnénk kihagyni őket. Így is van, hogy pont akkor kell fuvarba mennünk, mikor valami esemény van. De hiába, első a munka!
Pontosabban sajnos van, ami időnként még a munkát is háttérbe szorítja. Pedig még annyira sem kellemes, mint Stau-ban vesztegelni Németországban, vagy elkeveredni a Paris Ringen... Zsolt állkapcsában egy rekord méretű ciszát találtak és több kicsit. Ez a történet is elég hosszú és részletes, de a lényeg, hogy 9 fogát kell kihúzni hamarosan. Mindet egyszerre, altatásban. A műtéthez egy csomó előzetes vizsgálaton kell átesni, és ez rengeteg időbe, utánajárásba kerül. Szerencsére a munkahelyünk nagyon jól áll a dolgokhoz - azzal segítenek, hogy igyekszenek úgy fuvart adni, hogy amikor kell, meg tudjunk jelenni a doktoroknál. A műtét után, míg Zsolt lábadozik, belföldes fuvarokat kapok majd, hogy minden nap tudjak neki szívószálas kaját főzni. Szóval ez az egész teljesen leköti minden fölös szellemi és lelki energiánkat. De azért megvagyunk, gőzerővel koncentrálunk a Gyógyulásra!!!
A következő pár bekezdésben néhány emlékezetes kalandot elevenítek fel. Szép sorjában elregélve immár hosszadalmas lenne - hát kiemelném a LEGeket. Ez egy hosszabb íromány; ha nem megy egyszerre az olvasás, a címek alapján vissza lehet hozzánk térni később is.
A LEGmagasabb hegy
Húsvétkor a népek otthon szeretnek lenni, vagy újabban valami wellness tanyán. Mi bezzeg fuvart kértünk!.. Nincs is ezzel semmi baj, végre rátaláltunk a munkahelyre, amit kerestünk, naná, hogy dolgozni akarunk, amikor csak lehet! Évtizedes hagyomány szakadt meg azzal, hogy idén nem festettem tojást - pedig a hagymahéjat is összegyűjtöttem kivételesen. Sebaj, a főtt tojást belesütöttem a fasírtba, összecsomagoltuk a cuccunkat, és elhúztuk a csíkot Franciaországba.
Út közben szintén olyat tettünk, amit ritkán: megálltunk reggelizni! A húsvéti menüt kivételesen nem az autóban, menet közben, hanem egy kellemes pihenőben költöttük el. Volt rá időnk.
Arra már nem emlékszem pontosan, mit vittünk és hova, csak azt tudom, a táj, amin keresztül kellett vágnunk, felülmúlta az összes eddigit! Legutóbb az osztrák és az olasz Alpokról írtam, azóta jártunk a francia részen is, Chambery környékén. Az is lenyűgöző volt, most viszont egyenest a Mont Blanc lábainál vezetett az út! Sőt, alatta, mert a hegybe vágott alagúton keresztül jutottunk át Olaszországba. Már messziről sasoltuk, mikor bukkan fel A hegy. Még egyikőnk sem járt erre korábban, hát tényleg nagy élmény volt! Egy parkolóban megálltunk fotózi is, bár tudtuk, esélytelenek vagyunk. Azt már meg sem kíséreltük, hogy a gleccsert megörökítsük. Inkább csak bámultunk fölfelé szájtátva, és néztük, milyen szép türkiz az az irdatlan jégtömeg, ahogy átsüt rajta a nap.
A LEGigazibb Fiatok
Olaszországban a kedvenc sportunkat űztük: vadon élő Fiat 500-asra vadásztunk. Megtehettük, mert az autópályáról letérve kis falvakon kanyarogtunk át. Soha nem fogunk napirendre térni afölött, hogy ezeken a szűk hegyi utakon, százéves sikátorok között nem csak mi, hanem nyerges szerelvények is közlekednek! A Fiatot viszont pont ide teremtették! Hál' Istennek rohangál még belőlük jó néhány, akik nem kirakatautók, hanem tisztes szolgálatban megöregedett, megkopott példányok.
Íme a zsákmány:
Kora reggeli idill. Felhívnám a figyelmet a kék lavórra az egyik Fiat tetején!
Fekete Fiat pár faluval arrébb. Az ablakot egy csavarhúzó tartotta a helyén - ezt sajnos nem tudtuk lefotózni.
Csőrikés Fiattal együtt vártuk a zöldet.
A ráadás: Ezt a Fiatot nem tudtuk utolérni az autópályán!
A LEGfinomabb kávé
Az olasz táj és az olasz autók meghozták a kedvem egy olyan igazi olasz kávéhoz: erőteljes pörkölés, méregerősre főzött gyűszűnyi adag. Ha lett volna időnk és nem egy böhöm nagy teherautóval vagyunk, talán meg is állunk egy kávézónál. De nem ez volt a helyzet. Viszont amint a felrakóhoz értünk - láss csodát! - egy kávépörkölő üzemben találtuk magunkat! Persze nekünk semmi közünk az áruhoz, hát csak szép csendesen csorgattuk a nyálunkat. Viszont mikor már szinte készen voltunk a rakodással, látjuk, hogy az egyik kantáros nadrágos olasz bőszen mutogat a másiknak: "Te, hívjuk már meg ezeket a csóró kamionosokat egy kávéra!" Ő lehetett a pörkölő-mester.
Bevezettek minket az üzembe, azon belül is a vezérlőbe. Az illatoktól alig tudtunk hova lenni! A látvány pedig!.. Monitorok mutatták, hogy folyik a munka, miközben az üzem összes dolgozója ott tobzódott és lelkesen tesztelte az eredményt. Hiába, épp reggeli-idő volt, valaki még péksüteményt is hozott a kávé mellé. Nekünk a legexkluzívabb pörkölésből főztek egy-egy gyűszűnyit, mondták, ez nincs is kiskereskedelmi forgalomban, csak a kávézók kapnak belőle. A termék számos díjat nyert. Naná, hogy ők is fel akartak vágni! Normál esetben egy nap kétszer-háromszor kávézunk. Aznap viszont azzal az egy korty kávéval hazaértünk, és az ízét még este is éreztük! Csak azt szúrtuk el, hogy nem vettünk belőle...
Most ennyi fért a mesélésbe, de a sorozat folytatódik!!!!!
Ízelítőül:
A LEGgyorsabb hamburger
A LEGjobb rádiók Európában
A LEGelső önálló nemzetközi fuvarom
