Hihetetlen, de ilyen is van!!! Igaz, hogy évente ha egy ilyen alkalom adódik, az már nagy szám, de most kétszer is ránk mosolygott a szerencse! És Nektek is szerencsétek van, mert az utak kellemetlen részéről (hőség, várakozás, forgalmi dugók) keveset fogok írni, tudom, arra úgysem vagytok kíváncsiak. Pedig a történet csak így lenne kerek. Mindegy, tegyünk fel egy rózsaszínebb árnyalatú pápaszemet, és vágjunk bele!
Franciaország szebbik arca
Az utóbbi két hétvégét külhonban töltöttük. Ez mifelénk - mint tudjátok - igen ritka jelenség, és ezt egyáltalán nem bánjuk! De azért előfordul. Az első túra Párizs mellé vitt minket. A szombat-vasárnapot átvezettük, így ezzel nem volt különösebb gond, hétfőn kellett lerakodni. A fincsiség ezután jött: visszfuvarra várni 40 fokban. Ilyenkor nincs mit tenni, tűrni kell. Őrhelyünket el nem hagyhatjuk, mert bármikor jöhet az üzenet, hogy azonnal indulni kell! Annyit tudtunk megtenni a köz javára, hogy egy szupermarketbe beugorva megszerezhettük a Kretén Nyulak című agyzsibbasztó képregény legújabb számát. Továbbra sem tudunk franciául, de ehhez nem is kell.
Estére végre megjött a cím, rögtön kettő is. A térképet böngészve az is kiderült, hogy az egyiket kedden, a másikat csak szerda reggel tudjuk felvenni. Kedd reggel fel is tettük a platóra azt a másfél raklap valamit, és más dolgunk nem maradt, csak átállni a következő címre. Ekkor viszont páratlan lehetőség adódott: ha nem az autópályán megyünk, ami amúgy is drága, ezért kerülendő, körülnézhetünk egy hegytetőn. Villámgyorsan döntöttünk, és indult a szerpentin-mászás.
 |
| Ilyen murván kellett kanyarogni. |
Megjegyzendő, hogy ez az út nem történhetett volna meg, ha:
- nagyobb autóval vagyunk, mit ez a 7,5 tonnás
- több áru van rajtunk, mint 1,5 raklap
- nincs ennyi időnk
- nem erre kellett volna egyébként is menni
Viszont a csillagok együtt álltak, és szép lassan - de azért a bicikliseket még lehagyva - felkúsztunk a hegyre. Ott egy elég szellős parkolóban letettük a teherautót, és sétáltunk egy órácskát. Nagyon jót tett! A hely teli volt nyugdíjasokkal és gyerekekkel, így mi is bírtuk a tempót! :)
 |
| Elértük az 1.000 métert, de mentünk még följebb is! |
 |
| Gyönyörködtünk a virágokban. |
 |
| Szépen kialakított ösvényeken sétáltunk fel a hegytetőre. |
 |
| Jeanne d'Arc lovasszobra. |
 |
| Idill igazi lovakkal. |
 |
| Alattunk a mélység. |
 |
| Giccsparádé: egy virág - egy pillagó. |
 |
| Siklóernyősök paradicsoma! |
 |
| Ballon d'Alsace: 1247 méter. |
A java viszont még csak ezután jött! A következő képen senkit ne tévesszen meg az út közepére felfestett vonal! Ott épp hogy egy jármű elfér! Igyekeztünk is onnan mihamarabb kikerülni. Egy tavat azért még megnéztünk. Egy több, mint 20 méter mély duzzasztott tó volt ez, csábítóan hűvös vízzel. Igaz, hogy természetesen tilos volt fürdeni benne, de ez senkit nem zavart. Mi is majdnem csobbantunk egyet, de végül úgy döntöttünk, későre jár, és még el kell érnünk az éjszakára kinézett parkolót.
 |
| Még egy kis szerpentin! |
 |
| Fürdeni tilos! |
 |
| A duzzasztó száraz oldala. |
Tombol a német nyár!
No, hát ismét témánál vagyunk! Hogy milyen a nyár a németeknél. Meg hogy egyáltalán van-e? Hát igenis van! Nem is akármilyen! A hétvégén úgy csináltunk, mint aki nyaral! Majdnem... De egészen pihentető volt! :) A múlt hétre már csak olyan fuvart tudtunk kapni, amivel kint kellett maradni egész szombat-vasárnap. Ezt már indulás előtt kábé biztosra lehetett venni, így végeztünk egy kis kutatómunkát még itthon az interneten. Nagyjából tudtuk, melyik régióban leszünk, és utánanéztünk a látnivalóknak és a tömegközlekedési lehetőségeknek. Az időjárás-előrejelzést elnézve - bármennyire is csábított a lehetőség - rögtön kizártuk, hogy a fülkében valami poros parkoló aszfaltján rohadunk két napig 40 fokban. Ugyanis igazi, hamisítatlan nyári időjárást jósoltak még Észak-Németországra is!!!!! Úgy döntöttünk, beáldozunk egy bizonyos összeget, és megtoldjuk a nyaralásunkat még egy hétvégével.
Azért az anyagiakkal csínján kell bánni, mert van, ami olcsó a németeknél, és van, ami nem. És ami nem, az nagyon nem. Ezért igyekeztünk az olcsó dolgokra koncentrálni. Napi 26 Euróért például két ember egész nap vonatozgathat egész Niedersachsen tartományban, sőt még azon kívül is, bizonyos feltételek mellett. ezt meg is céloztuk. A péntek délelőtti lerakodás után először is biztonságba helyeztük a kocsit egy őrzött Autohof-ban. Ezzel marha nagy szerencsénk volt, ugyanis a parkolási díjból, napi 5,50 Euróból 5 Eurót felhasználhattunk! Ez páratlanul jó arány! Egy sima benzinkúton 3 EUR a zuhanyzás, az kettőnknek már 6. Itt csak 2,50-be került, amit megoldottunk a parkolójegyhez kapott bónokból! Tehát az őrzött parkoló ingyen volt! :) 300 méterre épp volt is egy vasútállomás, ahonnan csak két megálló volt Münster. Ez is nagyon nagy szerencse! Csakhogy a Niedersachsen-Ticket, az a bizonyos kedvezményes, erre a vonalra épp nem volt érvényes! Fejenként plusz 3,35 egy irányba jelentősen megdobta volna a költségeinket, így alternatív megoldásokat kerestünk.
Azt terveztük, bestoppolunk Münsterbe, ott megvesszük a régió-jegyet, és felvonatozunk az Északi-tengerig. Épp most olvastam a Nők lapjában egy riportot két stoppoló fiatal viszontagságairól - minket a második autó felvett. Megállapítottam, hogy a Volvo-tulajdonosokra nagy eséllyel lehet számítani, mert ők jól szituált, megállapodott, általában családos emberek, akik saját fiatalságukban maguk is átéltek ezt-azt. Emberünk is elmesélte, hogy ifjú korában ő is sokat stoppolt, így ha tud, most segít. Nagyon hálásak voltunk neki, csak annyi volt a bibi, hogy ő az egyik elővárosig vitt minket, ahonnan a főpályaudvar még messze esett. A busz legalább így is olcsóbb volt, mint a vonat lett volna.
 |
| Ilyen automatákból lehet jegyet venni. |
 |
| Nyugati kényelem-nyugalom. Háttérben jön a kalauz. |
A frissen váltott jegyekkel aztán nyakunkba vettük Niedersachsent! Legalább légkondis vonatban vészeltük át a napot! Persze azért akadt látnivaló bőven. Emdenben kellett átszállnunk, volt is erre másfél óránk. A városban kirakodóvásárt és fesztivált találtunk, minden nyüzsgött! Egy gyönyörű Fiat 500 reklámtáblát 10 Euróért otthagytunk, de vettünk vagy két kupac ömlesztett Legót potom pénzért. Arra fogjuk, hogy leendő ivadékunknak gyűjtjük, mert nekünk annak idején nem volt, de azért ma délután nekiestünk, és mindenfélét építettünk a szedett-vedett alkatrészekből. Most is csak azért nem legózunk, mert reggelig fertőtlenítő oldatban áztatjuk az elemeket. Biztos, ami biztos.
 |
| Igényesen tálalt portéka. |
 |
| A belváros. |
Visszatérve a pályaudvarra megcéloztuk az ötös vágányt. Benn is állt a vonat, fel is szálltunk. Zsákmányoltunk friss joghurtot, sajtot az otthoni kenyérhez, és már nagyon szerettünk volna ebédelni, de ekkor a vonat szép lassan elindult. Mi történt?! Még lett volna vagy tíz perc! Hova megyünk! Hát persze, hogy az ellenkező irányba, és persze, hogy ez IC, amire nem is érvényes a jegyünk! Még jó, hogy gyakorlott utazók vagyunk! Arra azért nem voltunk felkészülve, hogy ugyanarról a vágányról 10 perc eltéréssel két vonat is indul! Hiába, a német vasút az ilyen...
 |
| IC - ahol semmi keresnivalónk nem volt! |
 |
| Ilyen emeletes piros vonatokra volt érvényes a jegyünk. |
Mire visszatértünk Emdenbe, nyilván lekéstük az eredeti vonatunkat, és még másfél órát kellett várni a következőre. Így történhetett, hogy lekéstük magát a tengert is... Amint Norddeich-ba értünk, meglepve tapasztaltuk, hogy a tenger bizony nincs ott. Pedig a vonat egészen a mólóig vitt, ahol a több kilométeres szabadstrand kezdődött. Szombaton még hűvösebb volt, így a fürdőzést amúgy sem terveztük biztos programpontnak, de az, hogy a víz helyén csak iszapot találtunk, eléggé meglepett minket.
 |
| Denevér, boszorkány és alagút alakú sárkányok. |
A többi nyaralót ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta, vígan cuppogtak a bokáig-térdig érő agyagos sárban. A gyerekek rohangáltak, egyesek bele is fürödtek az iszapba, és mindenki remekül érezte magát! Mi sem kérettük magunkat sokáig. Ha erre van lehetőség, ezt tesszük mi is! Így is óriási élmény volt mezítláb sétálgatni a sós iszapban!
 |
| Küzdelem az iszappal. |
 |
| Távolban a homokfutó-hajók. |
 |
| Zarándoklat a tenger felkutatására. |
 |
| Önfeledt iszapfürdőzők. |
Vasárnapra egész nap 30 fok fölötti meleget jósoltak. Tehát úgy döntöttünk, megismételjük a szombatot, csak igyekszünk kiküszöbölni a hibákat. először is, rögtön az autópálya mellett kezdtünk stoppolni. Így egy kicsit tovább tartott fuvart fogni, de vagy negyed óra alatt így is sikerrel jártunk. Ismét egy családos ember vett fel minket - igaz, ő Opellal. Viszont a pályaudvarhoz egész közel tett le minket, simán be tudtunk gyalogolni.
 |
| Vasárnapi misére várja a híveket ez a münsteri templom. |
 |
| Kávé 1 Euróért még belefér a keretbe! |
Emdenben ismét szemügyre vettük a vasútállomásnál kiállított gőzmozdonyt, de ezúttal a mellette felállított modell-sínpályán modellvonatok is közlekedtek! A sok elektromos mozdony mellett van nekik egy igazi gőzmozdony is, amit szénnel fűtenek! Nagyon komoly hobbi! Belépődíjat nem kérnek, ők csak ott elmolyolgatnak vasárnaponként, az érdeklődők gyerekeit el is viszik egy-egy körre!
 |
| Mini gőzmozdony. |
 |
| A remízben még sok-sok kincs lapul! |
 |
| Kellemes vasárnap délelőtti hangulat. |
 |
| Kis vasút - nagy vasút! |
A vonat-mustra után rögtön a víztornyot céloztuk meg. A szombati vonatlekésés után utána tudtunk járni, hogy hol lehet kenut bérelni. Ez a vidék a holland határon fekszik. Hogy ezért-e, vagy sem, de rengeteg csatorna hálózza be a földeket, melyek kiválóan alkalmasak egy kis evezésre! Mindketten jelentősebb Tisza-túrás múlttal rendelkezünk, így hagytuk magunkban feléledni a késztetést, és vízre szálltunk. Mint egy falat kenyér, annyira kellett már valami ilyesmi! A víz kisimítja az idegeket, a mozgás is jól esik. Kacsákat, vízityúkokat, teknőcöket láttunk, és sok kedves nyugodt embert. Semmi száguldozás. Két óra úgy elszállt, mint egy pillanat!
 |
| Városnézés a vízről. |
 |
| Az ott a vasúti híd! |
Kicsit sétáltunk még a városban, ahol ismét a fesztiválba botlottunk. Sajnos Németországban vasárnap csak a vendéglők és az újságosok tartanak nyitva, így az olcsó élelmiszerről lemondhattunk. Az itt árult ínycsikladó falatokat viszont nem mertük magunknak megengedni, így javarészt az éhkoppot nyeltük, még a legolcsóbb halas szendvics és sült kolbász felkutatása és elfogyasztás után is. Hiába, egy kis evezés kitűnő étvágyat csinál! Annál jobban esett aztán a vonaton az otthoni kenyér az otthoni májkrémmel! Sőt, az újságosnál hűtött dobozos sört is találtunk egészen emberi áron.
Jobb dolgunk nem lévén, ismét felvonatoztunk a tengerig - pontosabban a helyéig. Az apály az betartja a menetrendet! De az iszaptúrát is szívesen megismételtük, ha már fürdeni nem tudtunk. Látszott, hogy bezárt az összes bolt, a plázákból ide tódult egy csomó ember! Napozgattak, sarazgattak, és sokan sárkányt eregettek. Néhányan egész komolyan űzik ezt a sportot, klub is működik a parton. Elég nagy választékban lehetnek sárkányaik, mert a szombatiakat egy részét lecserélték.
 |
| Igen, ez pont az, aminek látszik... |
 |
| 10 éves Mercedes kamion. Miért nincsenek ilyenek az utakon? |
 |
| Ma is sokan keresték a tengert. |
 |
| Nem is olyan könnyű egyensúlyozni a csúszós iszapban! |
 |
Komolyabb lábmosást igényel az ilyesmi.
|
Visszafele úton páratlan élményben volt részünk! Az óramű pontossággal üzemeltetett német vasúton is előfordul késés! Ezt nem hittük volna el, ha nem a saját bőrünkön tapasztaljuk meg! Emdenig viszont több mint fél óra késést szedtünk össze műszaki hiba miatt! Az eset valószínűleg megjelent a másnapi sajtóban, az ilyen annyira ritka! Szerencsére így is elértük a csatlakozásunkat. Mind a kettőt. Nem sokon múlott, de így lett. Így az utolsó csorbát is kiköszörültük. Szombaton ugyanis addig szerencsétlenkedtünk Münsterben a jegyvétellel, meg hogy melyik peronra kell menni, hogy végül az orrunk előtt húzott el a vonat, ami visszavitt volna az Autohof-ba a kamionhoz. Így egy kicsit megnéztük Münstert is szombat este, de vasárnap már jobban vonzott minket egy pohár hűvös sör, levezetésképpen.
 |
| Jó-jó, tudom, hogy kólás pohár, de legalább üveg!.. |
Még jó, hogy nem szoktunk kinn hétvégézni, mert akárhogy igyekszünk spórolni, amilyen kíváncsiak vagyunk, a fizetésünkből egy árva peták nem maradna, az biztos!
