Roadwalkerék építkeznek

Avagy az IGLU-projekt

Jóformán egész télen nem adtunk hírt magunk felől.
Most, hogy lassan kitavaszodik, úgy érzem, elérkezett a pillanat. Ideje megtudnotok, mivel teltek a Roadwalker hétköznapok és hétvégék.

Nos, leginkább tervezgetéssel. Mégpedig tudományos igényességgel.

Zsolt egyszer már épített iglut, és nekem is beleültette a bogarat a fülembe. Nagyon egyszerű - mondta - csak hó kell hozzá, meg egy nagy láda, olyan, amiket a húsboltban használnak. Oké, akkor építsünk iglut! Én is teljesen be lettem sózva.

Kértünk ládát a húsboltból. Pipa! Na de a hó! Ismeritek azt a jó friss, tapadós havat. Vagy amikor épp elkezd olvadni. Milliószor tapasztaltuk, amikor nem akartunk iglut építeni - bezzeg most! Ha nagyon ráértünk, a hó csakazértis szerteszéjjel fagyott, amikor meg pont jó volt a hó, biztos hogy épp dolgoztunk, vagy összeestünk a fáradtságtól. Illetve volt még egy ideális nap, még decemberben, de pont aznapra esett a karácsonyi túra...

Januárban, gondoltuk, kizárt, hogy ne jöjjön össze! Rengeteg hó esett, a helyszínt is kinéztük, és még egy csomó embert beizzítottunk. Botondék jöttek volna a gyerekekkel, Noémi már hívott, hogy akkor felteheti-e a forralt bort? Sőt, építési engedélyt is kaptunk!

De az időjárás megint jobban tudta. Azon a szombaton olyan ítéletidő tombolt, hogy nem hogy iglut építeni nem lehetett, de közlekedni sem az egész megyében.

Megpróbáltuk vasárnap. Aznapra hívtuk Ágit is ebédre. Még nem sejtette, hogy nagyszabású építkezés közepére csöppen. Szerencsére rögtön benne volt a hülyeségben. A rántott csirke után tehát testületileg kivonultunk a Spar mögötti placcra felfegyverkezve ládával, lapáttal, gumikesztyűvel, forró teával és nagy lelkesedéssel.

Először csak apróbb akadályokba ütköztünk. A tervet újra kellett rajzolni, mert a várakozás hosszú hetei alatt az első kicsit megrongálódott. Így legalább alkalom nyílt bizonyos részletek konkretizálására.
A ház hólapátját sem tudtuk lenyúlni, mert a nagy igénybevétel következtében pont most tört el. Maradt tehát két mezei szemeteslapát.

A helyszínre érve először az iglu helyét kellett meghatározni. Ez szakszerű körbejárással történt. Ezt követte a téglagyártás. Majd leraktuk az alapokat. És itt véget is ért az építkezés, mert a hőmérséklet esett vagy 2 fokot, és ez elég volt ahhoz, hogy ne tapadjon a hó. Megcsodáltuk tehát gyönyörű iglu-kezdeményünket, és visszakullogtunk desszertet enni.
Szép próbálkozás volt!




De nem adjuk fel! Lesz még tél! És ezek a téglák is egész pofásak lettek :)


VISZONT!

A hó másokat is megihletett, és a mi próbálkozásunkkal egy időben az egész várost ellepték a hóemberek. A Naplóban megjelent, hogy melyik faluban ki építette a legnagyobb hóembert, fotóval illusztrálva! Mi is megörökítettünk ezt-azt jártunkban-keltünkben. A pálmát a Cholnoky általános iskola diákjai viszik, akik hóemberüket betették a telefonfülkébe. De az ÖMV-nél is szép hóbenzinkutast építettek.

Aki - mint mi is - csalódott, amiért nem láthatja az elkészült iglut, ismét ajánlom a másik Roadwalker-blogot: www.roadwalkers.blog.hu Ott egy archív felvétel mellett megtalálható az iglukészítés részletes receptje is. Ha valaki közben rájön, hogy kell a havat rávenni, hogy viselkedjen rendesen, kérem, szóljon. Addig meg - jobb híján - várunk.