Tegnap este nagyjából harminc fős közönség előtt meséltünk a veszprémi Pannon Egyetemen életvitelünkről, munkánkról. A fő kérdés az volt, vajon igazak-e a romantikus elképzelések, lehet-e világot látni kamionozás által? Nos, másfél-két óra alatt azt hiszem, "sikerrel" jártunk, és meggyőztük a hallgatóságot arról, hogy a kamionozás nem leányálom. Nem hallgattuk el a munka kényelmetlen és veszélyes oldalát. Rávilágítottunk arra, hogy első a munka, és ha időnk, energiánk engedi, csak akkor merülhet fel az, hogy körülnézzünk ott, ahol éppen vagyunk.
Jelenlegi járgányunk.
Először elmeséltük, hogyan kerültünk kapcsolatba a kamionozással. Zsolt hogyan ült fel szinte az utcáról egy szerelvényre, és az első kéthetesnek ígért fuvarjából hogyan lett nyolc hét, és hogyan szállt el minden illúziója. Aztán miért ült vissza mégis a volán mögé. Azt is elmondta, hogyan talált olyan munkahelyeket, ahol ideálisabb körülmények között dolgozhat, majd hogy került le belföldi körökre 2008-ban. Így esett, hogy 40 tonnás szerelvénnyel udvarolhatott Debrecenbe - nekem. Itt én is bekapcsolódtam a mesélésbe, és felidéztem, az első közösen végigfuvarozott nyár után miért döntöttem amellett, hogy Veszprémbe költözöm, és én is jogosítványt csinálok.
Zsolt ezzel a szerelvénnyel járt Dániába.
...ezzel meg Debrecenbe, hozzám.
Szót ejtettünk kálváriánkról, melynek célja az ideális munkahely megtalálása volt, és ami immár több mint két éve sikerrel járt: megtaláltuk azt a céget, ahol komfortos autóval (nagy fülke, ágy, légkondi, álló fűtés, stb.), nagyon baráti időbeosztással, kellő kilométerrel és gyakori itthonléttel dolgozhatunk - együtt! Mivel elsősorban Németországba járunk, a családnak sem kell aggódni a biztonságunkért. Ráadásul mivel mindketten vezetünk, gyorsan megfordulunk egy-egy körrel.
Így néz ki egy átlagos fülke hátsó része. A második ágy lehajtható.
Út közben rádiózunk. Már kitapasztaltuk, hol melyik a kedvenc adónk!
Aztán rátértünk a "világot látni" témakörre. Próbáltam felvázolni az arányokat, hogy az út mekkora hányadát töltjük szigorúan vezetéssel, és mennyi lehetőségünk adódik körülnézni a mozgó fülkéből, vagy ott, ahol épp kikötünk - illetve ilyenkor mekkora mélységben ismerkedhetünk meg az adott ország, település kultúrájával, látnivalóival.
Változatok "út" témakörre:
Egy csöndesebb nap a német autópályák egyikén.
Németország. letértünk az autópályáról. Tükrökre vigyázni!
Olasz kisváros hajnalban.
Franciaország, Verdun környéke.
Tél, Csehország.
Ugyanez autópályán kívül.
Visszaemlékeztünk a legelső közös fuvarunkra, amikor egy furgonnal egész Dél-Spanyolországig leautóztunk. Az még nagyon távol állt a mostani rendezett körülményeinktől - de annál jobban tudjuk most értékelni a jó dolgunkat!
Ezzel a furgonnal Franciaország összes mellékútját bejártuk!
Elmondtuk, hogyan esett meg az a bizonyos "párizsi séta" tavaly januárban, mikor majdnem bejutottunk a belvárosba! Utólag már nagyon szórakoztató :)
Bemutattuk 2011 karácsonyán készített képriportunkat Ivánról a festőről, és Szulejmánról a hazárdjátékosról. A teljes sztori blogunkon olvasható, ide kattintva.
Meséltünk még néhány városról, ahol kint hétvégézések alkalmával körül tudtunk nézni - például Le Mans, Strassbourg, vagy legutóbb Chemnitz. Arányaiban ez nem olyan sok, de mi nem is bánjuk, hogy inkább itthon töltjük a hétvégéinket! Ha már ilyen szép helyen lakunk, érdemes kihasználni a helyi lehetőségeket!
Duna-forrás Donaueschingenben.
Strassbourgban megnéztük az Európa-parlamentet.
Most hétvégén óriási Marx-fejre bukkantunk Chemnitzben.
Hétvégézés itthon - például veterán-találkozókon!
Lehet, hogy kissé ráhoztuk a frászt a közönségre az európai bűnözés ecsetelésével. Sajnos ez is ezzel az életmóddal jár, csak kevés szó esik róla. Mi, mivel a legbiztonságosabb országokba járunk, mindig körültekintően választunk parkolóhelyet (jól megvilágított, lehetőleg bekamerázott helyen), és amúgy sem töltünk állással túl sok időt, nem vagyunk mindennek annyira kitéve.
Kémlelőnyílás a ponyván. Mennyire csábító a rakomány?
Korábbi kíváncsiskodások nyomai.
A feszültség oldása végett kisorsoltunk néhány finomságot a közönség tagjai között: egy üveg belga-típusú francia sört, egy üveg német nugátkrémet, és egy tábla céges csokit saját csokoládé névjegyünk kíséretében. Levetítettük még a "Hófehér utakon" című videónkat is, melyet az Omega együttes Léna című dalára vágtunk össze még az előző havas szezonban. Itt ismét megtekinthető:
Nagyon köszönjük ezt a lehetőséget Raffai Csillának és a Világjáró klubnak! Barátaink tudják, hogy akár napokig tudnánk egyhuzamban mesélni. Reméljük, a közönség jól érezte magát! A sajtó képviselői is megjelentek, minket most leginkább az izgat, hogy ők mit szűrtek le az egész élménybeszámolóból! Amint lesznek cikkek, képek, sőt videofelvételt is ígértek, megosztjuk a kedves blog-olvasókkal is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése