Végigpörgettem a blogunkat, és meglepve tapasztalom, hogy a
bejegyzések többsége téli illetőségű… Úgy látszik, nyáron kevesebbet üldögélünk
itthon a számítógép előtt? Lehet. Minden esetre az tény, hogy a tél számos
izgalmas és említésre méltó témát kínál. Tudniillik időnként esik a hó. Vagy az
eső. Vagy a havas-jeges-ónos valami, ami kissé megnehezíti az ember
mindennapjait a volán mögött. De pánikra nincs ok, vezetni azért általában lehet!
Csak nem mindegy, hogyan…
Pár hete iszonyatos mennyiségű hó zuhant a Dunántúlra.
Néhány megyében nagyon ellazáskodták a dolgot a hókotrók, így néhány főbb út
kivételesen járhatatlanná vált – sőt az összes nyugati határt lezárták! Se ki –
se be! Nekünk olyan marha mázlink volt – vagy a gondviselés segített, hogy az
egész műsort a jó meleg szobából élveztük végig. Közben iszonyat hálásak
voltunk, hogy nem nekünk kell valahol másfél napot vesztegelni!!! Annyit
tettünk meg, hogy körbesétáltuk a várost, és pár fotóval dokumentáltuk a
hóhelyzetet. Ilyet azért nem lát minden télen az ember!
 |
| Amikor az ember szembesül egy ilyen parkolóval, az elég sokkoló! Utólag már lehet mutogatni, hogy ki kinek az autója elé lapátolta a havat!.. |
 |
| Közösségi hóhányás. |
 |
| Ilyenkor hamar elkapja az autótulajdonost a kilátástalanság érzése. |
 |
| Füvet nyírni már pedig kell, egy kis hó nem lehet akadály! |
 |
| A galambban megerősödött az elhatározás: ezután sem jár gyalog! |
Aztán persze – minden csoda három napig tart – csak
elmentünk fuvarba. Addigra a hó nagy része is eltűnt az utakról, csak méteres
hófalak árulkodtak itt-ott korábbi hóátfúvásokról, ítéletidőkről. És azt
hittük, ezzel le is zártuk a pánikot. Akkor meg Németországban esett olyan fagyos eső, hogy a frankfurti repteret fél napra lezárták, Darmstadtban pedig napokra megbénult a villamosközlekedés! A rádió tíz percenként mondta be, melyik iskolában marad el aznap a tanítás. Mi meg ott voltunk az egésznek a kellős közepén... Szerencsére a főbb utakat és az autópályákat takarították, így mi el tudtuk végezni a feladatunkat, és óvatosan odébb álltunk. Az autónk viszont így nézett ki:
 |
| Ez a jégcsap-rojt nagyon flancosan nézett ki, de egy idő után úgy megnőtt, hogy akadályozta a kilátást, és letördeltük. |
 |
| Gyakran meg kellett állni lepucolni az ablaktörlőt és a fényszórókat. |
Aztán ezen a héten ismét járhatatlan
utakkal szembesültünk a hazai részeken. Ráadásul ezúttal az ország más részeiben már a tavasz
bontogatja szárnyait. Nálunk meg így néztek ki az utak:
 |
| Hómaró. Amit felmart, a szél azonnal visszafújta az útra. |
 |
| Traktorokkal is próbálták felkaparni az útra fagyott jeget. |
 |
| A telephelyi kutyák elemükben vannak! |
 |
| Ilyen vastag bundában kit zavar a hó??! |
A helyzet odáig fajult, hogy a hatóságok szépen megkérték a
fuvarozó vállalatokat, ne indítsanak útnak nagy járműveket. Így esett, hogy a
mi kilátásba helyezett fuvarunkat is lefújták, és mivel a hét vége felé
jártunk, itthon is maradtunk még pár napra. Senki ne gondolja, hogy túl sok
energiánk van, de muszáj volt egy régi tervünket megvalósítani:
 |
| Hóstoppos próbál még hidegebb éghajlatra jutni, ám a kamionstop keresztülhúzza számításait. |
 |
| ...a Fityóba meg nem fér be. |
 |
| Első próbálkozásunk csoportképre önkioldóval. |
Ma – mivel végre kisütött a nap – kirándulni is elmentünk. A
Balatonpartot hómentesnek találtuk. A sok fehérség után kifejezetten üdítően
hatottak a tavaszias színek!
 |
| Ez a csoportkép már határozottan jobb! |
Idával sétáltunk kicsit a Koloska-völgyben, míg készült az
ebéd:
Legutóbb nyáron, negyven fokban grilleztünk, kíváncsiak
voltunk, milyen érzés ugyanez a tevékenység -4 fokban. Jelentem, nagyon jó!!!
:) Sőt, arra is rájöttünk, hogy a sima lecsókolbász legalább olyan finom sütve,
mint a flancos grillkolbászok!
A Fityó is nagyon élvezte a havat, szokás szerint! Egyedül
arra kellett figyelni, hogy nagyjából benne maradjunk a keréknyomban – ami nem
egyszerű egy ilyen pici autó esetében!
Úgy gondolom, az idei telet rendesen kiélveztük! Most már
jöhet a tavasz! :)
