Ez a fuvarunk is érdekesen alakul - vagy kalandba fordul -
ahogy egyik kedves barátunk fogalmazna... Sima vidd ki - szaladj haza körnek
indult, de aztán...
Azzal kezdődött, hogy reggel Csehországban majdnem hidat
vittünk... Kamionos körökben nem lehet túl büszke magára az, aki "hidat
visz". Az általában úgy indul, hogy "Á, az nem létezik, hogy én ott
ne férnék át!" Aztán úgy folytatódik, hogy mentést kell hívni, mindenki
anyázik, a kocsiban meg tetemes kár keletkezik. Na ezt mi el akartuk kerülni.
Így mikor a hídhoz értünk, én kiszálltam nézni. Elvileg 3,7-en át kellett volna
mennünk, de lejtett az út. És tényleg! Az első pár centi után már integettem,
hogy Állj, irány vissza! Így megúsztuk némi dudálással a többi autós részéről.
Akkora mázlink volt, hogy mögöttünk épp egy hókotró állt
meg. Mutatom neki lelkesen a címet, hogy hova akarunk menni, hátha segítene.
Kérdezi, térkép van-e? Mondom, GPS. Nem baj, jön, megmutatja, merre menjünk.
Gyakorlatilag neki köszönhetjük, hogy odataláltunk, mert magunktól biztos nem
hisszük el, hogy arra kell menni! Lakótelep, szűk utak, iskola. Végig a
folyóparton. Egyszer csak éles kanyar, miniatűr hidacska, 32 tonnás korlátozás,
piros lámpa ég. Mikor zöldre vált, ott kell átmenni. Alig fér el a teherautó.
Nem értjük, hogy járnak ide nyergessel a cégekhez, mert más út nincs... Lehet,
hogy sehogy?
 |
| Fal mellett, szűk úton. |
A híd után rögtön újabb sokk: minimum 15%-os lejtő, át a híd
alatt, éles kanyarral fűszerezve. Most már mindegy, lesz ami lesz!
Még pár sarok, és tényleg ott a cég! Mindenki segítőkész,
kicsit át kell variálni a rakományt a kedvező súlyelosztás végett, de semmi
gond! A négy raklapból pár perc alatt hatot csinálnak, még szép akkurátusan át
is fóliázzák, ahogy kell. Ezen annyira meghatódunk, hogy az utolsó Boci csokit
nekiadjuk a targoncásoknak. A bácsi bambán néz, nem tudja mire vélni a
lelkesedésünket. Ők csak a dolgukat végezték. Ha ezzel mindenki így lenne, nem
győznénk Boci csokival. Momentán nem ettől fogunk csődbe menni...
A következő pár óra békésen telik. Várnunk kell még, hátha
kapunk felrakót. Sebaj, megreggelizünk, rádiózunk. Közben apró pelyhekben esni kezd a hó.
SMS jön, pár perc útvonaltervezés, indulás! Gondoljuk, felrakodunk,
vissza Prága felé, éjfélre még így is hazaérünk! Egész úton azt tervezgetjük,
mennyi dolgunk lesz otthon, hogy osszuk be, hogy mindenre jusson idő. Közben,
ahogy egyre magasabb hegyeket mászunk meg, egyre sűrűbben esik a hó. Ez már rég
nem az autópálya, így mára városnézés is akad bőven.
 |
| Érkezés a faluba. |
Mire megérkezünk a kis faluba, már derékig ér a hó.
Szerencsére az utak makulátlanul tiszták. A céget Dani infójának köszönhetően
azonnal megtaláljuk. Bent viszont sokkoló hírrel fogadnak: az árun még most
szárad a festék! Király! Holnap dél körül vártak minket. Csak az infó valahol
út közben elakadt... Mi meg itt vagyunk egy hó borította kis faluban a hegyek
között, jó messzire minden benzinkúttól, ahol 24 órában legalább WC lenne -
zuhanyzóról most álmodni sem merünk.
 |
| Elindultunk olcsó szállást keresni. |
Azt az utasítást kapjuk, nézzünk valami parkolót az 5 km-re
levő kicsit nagyobb faluban. A fülkében alvással nincs gond, kajánk is van, de
a vizes blokk hiánya... Osztunk-szorzunk, kérdezősködünk, és végül fejenként 15
Euróért kiveszünk egy szobát a közeli vendéglőben. Legalább lezuhanyzunk, este
meg legurítunk egy jó korsó csapolt cseh sört! Annak úgyse párja nincs, és
Prága mellett elhaladva az embernek csak a szíve fájdul, hogy nem lehet
megállni! Mit nekem frézia meg primula meg nárcisz! Ilyen szép nőnapi
ajándékért ki ne lenne hálás?!! :)
 |
| Sikerült a legjobb helyen parkolni! |
 |
| Nőnap. |
Utóirat:
Tegnap este rendben hazaértünk, ugyanaz az ébredező tavasz várt minket, amit pár napja itt hagytunk. Szinte hihetetlen, pár száz kilométerre mekkora tél uralkodik még mindig! A helyiek mesélték, hogy néha még májusban is havazik! A fogadóval kapcsolatban egyébként csupa jó tapasztalatunk volt, sőt annál is jobb! A fönt látható italmennyiség 1.000 forintba is alig került, és a csapolt cseh sör még mindig a legjobb a világon! (A Becherovkát mondjuk nem lett volna feltétlenül muszáj megvenni...) Reggelire akkora adag kaját kaptunk, és olyan változatosat, hogy hazáig csak csipegettünk. Mindenkinek ajánljuk a Hotel U Dubu-t!!!!! (Hogy mi vonzza ide a turistákat, azt még nem sikerült kideríteni, de nagy valószínűséggel a hó és a hegyek...)
Reggelre kelve szépen sütött a nap, még pár fotót tudtunk készíteni indulás előtt.
Kilátás a szálló ablakából. Alul a kamion teteje látható - jó kis latyak gyűlt benne össze!
A faluban iszonyatos mennyiségű hó esett a télen - ez az autó talán nyárra szabadul...
Végezetül egy kis tavasz, mert a legtöbb helyen már az van! Apuéktól kaptam ezt a friss csokor hóvirágot (mms-ben) néhány héttel ezelőtt:
Szép napot Mindenkinek!
